Nő még ilyen hatással nem volt rám, és gyanítom nem is lesz. Mit tegyek, hogyan szabadulhatnék a hatása alól?

21:

Nekem nincs.

3 éve tart ez az állapot.

Úgy indult, hogy megszereztem az elérhetőségét és ráírtam. Kedvesen visszaírt és kialakult a társalgás közöttünk. Egészen mély témákat érintve írogattunk, közel engedett magához. Emlekszem akkoriban a melóhelyen is folyamatosan azt néztem, mikor válaszol. Ha jelzett a telefonom, hogy írt szinte eufórikus örömet éreztem. Aztán bevallottam neki, hogy szerelmes vagyok belé. Elmondtam, hogy csak rá tudok gondolni, ekkortól ugyan még írt, de már fokozatosan ritkult, hogy visszaír. Majd utána már egyáltalán nem. De én mégis néztem minden nap és nézem őt a mai napig és ő szerintem tudja. (úgy ertve nézem, nem leskelődök utána vagy ilyesmi, de szerepel, ezért nézem természetesen. Azt nem irom le hol, mert ennyire nem akarom kiadni. Szóval nézem. Nem tudok ellene tenni, hogy ne lássam legalább minden este. Ez az élmény, a látványa ad nekem életet.

Egy hónapja találkoztam, illetve beszéltem vele. Épp a kocsijába szállt be, mikor "véletlenül" arra mentem. Ellenállhatatlan vágy húzott oda, hogy beszéljek vele, a torkomban dobogott a szívem de megszólítottam. Közben gyönyörködtem benne. Hosszú fekete kabátban volt, csak a fekete magassarkú cipője látszott alóla, de ő így tökéletes, neki nem kell élnie azokkal a közönséges eszközökkel, mint más nők, kirakják a melleiket stb.. Ő így önmagában egy jelenség. Hülyeségeket beszéltem sajnos, mert teljesen zavarban voltam. Kozben ereztem az illatát, valami különleges rafinált orientális, keleties megrészegítő illat. Senki máson nem éreztem még ezt a parfümöt. Aztán már nem találkoztunk. Nem ír vissza. Egyedüli vigaszom, hogy láthatom minden este.

Amúgy valaki kérdezte, ezt nem tartom annyira fontosnak, de 1.5 éve voltam szakembernél emiatt. Egyetlenegyszer mentem el, következő időpontra már nem mentem vissza. Mivel azt mondta sürgősen felejtsem el. Úgy jöttem el a rendelőjéből, hogy pánikrohamot kaptam és aznap este tajreszegre ittam magam. Egyébként nem iszok amúgy. Utána felregisztráltam mindenféle társkeresőre, hogy akkor ok, megpróbálom elfelejteni. Néhány nővel találkoztam is. Őszinte leszek, egyikőjük sem volt fogható hozzá, nem is történt semmi velük. 1 hónapja nem adtam neki magamról eletjelet, de mar nem birom sokáig, kapcsolatba kell lépjek vele. Van róla egy képem, egy gyönyörű portré. Azt a tárcámban hordom, illetve felnagyíttattam 1 meter szer 1 meteresre vászonképnek és kiraktam a hálószobámba igy mindig amikor felkelek az ő gyönyörű arca az, amivel először szembesülök. Múltkor bementem egy Douglasba, szagolgattam a parfümöket hátha felismerem az övét, de sajnos nem. Jó lenne itthon a lakásban is érezni az illatát, úgy kicsit olyan lenne, mintha mellettem lenne mindig. Nem tudom mit írhatnék még. 3 éve az életem jelentős részét a vele való foglalkozás tölti ki. Kívülről nézve lehet, hogy én is azt mondanám, hogy ez az illető nem normális. De sajnos az érzelmeimnek nem tudok parancsolni. Alakuljon bárhogy is, abban teljességgel biztos vagyok, hogy halálom előtti utolsó tudatos gondolatom is ő lesz. Aki már átment ilyenen talán megért engem egy kicsit.