40 körüli nő/férfiként hogy történt, hogy új szerelembe estél?

Nem tudom, egyszerűen csak megtörtént.

1. Elmondtam az érzéseimet, ami nem volt kölcsönös, így semmi nem lett belőle.

2. Nem mondtam el az érzéseimet, mert valószínűleg nem kölcsönös, így szintén nem lett belőle semmi.

40 körüli nőként engem szó szerint körülzsongtak. Nem győztem kapkodni a fejem. :)

Most már közel az 50-hez talált meg az igazi. (Annyira nem hittem el, hogy még egyáltalán létezhet ilyen...) De van!

Teljesen váratlanul ért. Férjnél voltam/vagyok, sok év elhidegülés után bemutattak egy férfinek és belém vágott a villám. Pont mint tinédzser koromban. Egy másodperc alatt, olyan volt, mint egy atomrobbanás. Úgy remegtem a közelében, mint a kocsonya. Kétszer majdnem el is ájultam. Csak a vak nem látta rajtam. Már nem tudtam, hova meneküljek, ha megláttam. Pont mint tinédzser koromban, amikor csak a cipőjét mertem bámulni az illetőnek.

A durva az, hogy azt hittem mindig is, hogy a férjem iránt azért nem éreztem ilyet soha, mert kinőttem belőle, több az önbizalmam. Pedig a férjembe is szerelmes voltam. Erre 40 évesen belém vágott az istennyila, aztán azóta próbálom kiheverni. Értelme ugyanannyira semmi nem volt, mint 16 évesen. Mondjuk arra jó lett volna, hogy akkor volt erőm a válásra. De az anyagi nyomort nem engedhettem meg, így minden maradt a régiben. Lehet, hogy a gyerek kap egy mintát, amiben apa és anya külön szobában alszik és nem andalognak kézen fogva sehova, de meleg van, autó van, nincs tartozás, nem éhezünk.

Egyelőre eléggé plátóinak tűnik a dolog,aztán majd kiderül...

Nekem iszonyatosan bejön az illető,illetve azt érzem,hogy ő is megnéz,tetszem neki valószínűleg,de hát nem lép,mivel elkötelezett személy.

Nekem meg minden bizonnyal erős a szeretethiányom,közel fél éve semmi közöm senkihez.

Nekem volt ilyen, most nemrég.

1 év alatt kiábrándultam. Férfiatlan volt .