Nők, ti kiszúrjátok, ha egy férfi akar tőletek valamit? Akkor is, ha nem nyíltan környékez meg (pl. randira hívással)?

Nézésből leginkább, kollégákon látom. Sok pasival dolgozok együtt, látszik kiben nem mozgatok meg semmit és ki az akiben igen.

Tudják hogy kapcsolatban vagyok majdnem mindegyik akinek bejövők valamilyen szintem (4) ők nem is kezdeményeznek, (max céges bulin a sok ital hatására látványosabb.)

De kedvesebbek is, keresik a tarsasagomat.

Szerencsére egyik sem látványos, a munkakapcsolat jó

Én akkor veszem le ezt jól ha engem különösebben nem mozgat meg a másik. Ekkor tudok objektív/ebb lenni. Ha valaki tetszik nekem, minél jobban szeretnék jeleket belelátni.

De pl.: van a bátyámnak egy barátja, szerintem amikor neki beütött egy nap (egész nap együtt voltunk egy társaságban) hogy bejövök neki, nekem is rögtön feltűnt, hogy máshogy néz rám. Onnantól kezdve pedig minden apró rezzenése egyértelmű volt. Ha felbukkantam rögtön felkapta a fejét, rám nézett, kereste a tekintetem, közel állt hozzam amennyire tudott, kereste a társaságom, próbált nevettetni stb. De nekem ő nem jött be, így könnyű volt.

Érdekes kérdés, mert nekem mindkettő volt már.

Pl volt egy kollégám, aki a munkát érintő témákon kívül semmit nem kommunikált velem, általában leginkább hűvös volt a viselkedése felém, szóval semmi ilyesmi meg sem fordult a fejemben. De annyira, hogy amikor elhívott moziba, akkor sem gondoltam erre, mert egyszerűen nem érzékeltem semmit belőle, így én simán barátinak gondoltam a mozit. Fura egy alak volt. Mozi után meg közölte, hogy szerelmes belém és már régóta "szenved" ezen. Nagyon meglepődtem.

Fogalmam sincs ez mennyire lehet gyakori, mivel gondolom nem mindenki megy el addig, hogy végül számomra is kiderül.

Aztán van olyan ember, akin meg észreveszem. Leginkább a tekintete árulja el, az arckifejezése. Pl. van egy ilyen férfi, néha összefutunk. Egyszer hosszabb idő telt el a szokottnál és mikor legközelebb láttam, összeakadt a tekintetünk, na az mindent elmondott. Enyhe mosoly, öröm az arcán, hát itt vagy arckifejezés, csillogó szemek, én ezt látva egy elvarázsolt világba léptem. Na, de le kellett jönnöm a valóságba.

Ez is ritka. Így most bemutattam a két végletet, de elő szokott fordulni, hogy észreveszem, ha nem szemezés miatt, akkor van aki úgy tud NEM rám nézni, mintha amúgy jól meg akarna bámulni, feltűnően NEM néz meg, de mintha a szeme sarkából mégis. Meg volt egyszer egy olyan, aki nagyon sértődötten viselkedett mindig, nem értettem, kiderült idővel, hogy akarna valamit.

Összességében, észre lehet venni, de sokféle ember sokféle módon mutatja vagy épp nem mutatja ki.

Van, hogy észreveszem, és van, hogy teljesen vak vagyok. Persze àllandóan kérdezgetem magamtól, hogy akkor ez most az volt, vagy sem?

Elég önbizalomhiànyos vagyok, és -szerintem ezért - sokszor gondolom azt, hogy csak beképzelem.

Nekem is volt màr, hogy kiderült évek múltàn, hogy vlki szerelmes volt belém. Csapta volna a szelet, csak nem volt jó a széljàràs. Én semmit nem làttam rajta, ő meg biztos volt benne, hogy én felfogom, de mivel nem reagàltam semmit, ezért feladta. És ki tudja, hàny ilyen eset lehetettmég màssal???

De olyan is volt, hogy metrón két perc alatt kiszúrtam, hogy hogy néz ràm vlki (bàr ott is pörgött rendesen az agyam 0,00009mp/gondolatonként, hogy most akkor ez tényleg az-e? Aztàn hiàba "hívtam" a tekintetemmel, nem jött oda. Mielőtt leszàlltam, a hozzà közelebbi ajtóhoz mentem, küldtem a "gyere màr" jeleket, mert akkor màr teljesen egyértelmű volt, mivel követte a mozgàsomat a tekintete. Làttam, hogy veszi a lapot, de nem jött. Miutàn kiszàlltam és becsukódott az ajtó visszanéztem, és még nézett bànatos kutya szemekkel. Én meg elővettem a "hàt ez van, ha nem teszel semmit..." kéztartàst.