5 éve szakítottunk, és még mindig nem vagyok túl rajta. Soha nem fog elmúlni ?

Utolsó, nehogy azt mondd, hogy én azt mondtam még mindig szeretem. Ezt éreztem éveken át, és amikor találkoztunk, és megpróbáltuk újra, kb 3 óra alatt úgy elmúlt az érzés, mintha sosem lett volna. Te még mindig szereted a képzelt emberkét, akit az exednek hiszel, addig pedig a jelenlegi kapcsolatod nem valódi..

Bennem már nyomi sincs, a képzeld hapsim eltűnt, meggyászoltam, elengedtem, az ex a közelembe se jöjjön, nem, hogy nem szeretem, de taszít:) Persze a szép emlékek miatt azért segítenék neki, ha kéne és minden jók kívánok neki, csak távol tőlem.

Ameddig vágyakoztok más felé, akár valódi akár nem, mert őt vagy a képzelt énjét szeretitek, addig a jelenlegi párotokat nem szeretitek valójában, úgy igazán. Tudjátok ti is. Engem már nem köt semmi hozzá, mert én megléptem, ahova húzott a szívem, mert volt bátorságom(és aztán le is léptem onnan is, az érzés teljesen elmúlt).

Nagyon gáz úgy kapcsolatban lenni, hogy közben létező emberbe vagy annak képzelt személyiségébe vagy beleesve és úgy érzed kapcsolat van köztetek egy másik férfival. Tudjátok ti is, be nem vallanátok a párotoknak, mert onnantól temethetitek a kapcsolatot, teljesen jogosan. Minden nap átveritek. Mondjátok meg nekik, hogy mást jobban szerettetek és: "sosem éreztem ennyire erős lángot, de tőle egy konstans és kiegyensúlyozott jó szintet kapok, ami miatt végtelenül hálás vagyok,"

Ez az. EZÉRT utálják a férfiak a nőket, mert az ilyen gyáva alakok átverik őket szemrebbenés nélkül, mikor tudja, milyen igazán szeretni, és milyen mikor hálás a biztonságért. Komolyan gyomorforgató. És kettősmérce, mert tuti ti is dobnátok a párotok, ha bevallaná, hogy erős szerelmet sosem érzett irántatok, semmi heveset, de biztonságosak vagytok, gondoskodtok róla, ha beteg, otthonossá tettétek a házat , és ezért becsül titeket és hálás nektek, hogy megkönnyítitek az életét.. csak épp nem szerelmes, mint az exébe volt.

Ilyen szövegre minden ember ejtené a párját. ÁTVERITEK őket, mikor mindezt, és ezen felül még többet is, szerelmet is átélhetnének valakivel, ti meg lopjátok a lehetőségeiket.

#11 Ez a te véleményed.

A férjem pontosan tudja, hogy nagy szerelem volt ő az életemben (igen, azt is hogy nagyobb, illetve helyes szóval élve inkább másabb nála, azt is hogy nagyon megszendvedtem azt is hogy ez talán örökre piszkálni fog). Utána ismerkedtem meg vele, minden érzésemet tudta és tudja már a kezdetektől, de azt is tudja mi erről a véleményem (nem elég a szerelem ahhoz, hogy működjön és nálunk nagyon nem működött). Semmi gondja ezzel. Minden további nélkül elenged a baráti összejövetelekre is, ahol ez az egyén ott van, ha úgy van el is jön velem, simán haverkodnak. Megbízik bennem. Én is tudom, hogy neki az első szerelme volt A nagy szerelem ilyen értelemben, nem én. Nekem sincs ezzel gondom. Nem érzem úgy, hogy átverem és szerencsére ő sem érzi így. Lehet ezt kívülről minősíteni, de nem nagyon érdekel. Igen. A férjem olyat ad, amit sosem cserélnék el senkire és semmire és remélem, hogy így van ez fordítva is. Mert ugye nem gondoljuk hogy ez egy irányú utca?