Miért ilyen az élet? Miért nem lehet egyszerűbb?

Leginkább teoretikus a kérdés, meg talán jól is esik kiírni magamból. Adott két ember akik mind a ketten vágynak a szerelemre, egy stabil és jó kapcsolatra. Teljesen véletlenül találkoznak/ismerik meg egymást és megvan a kémia, de nem olyanok a körülmények így csak testiség lesz a dologból. Nem ismerik egymást emberileg igazán így nincs érzelmi kötődés. Nem is lehetne, hiszen nem ismerik egymás személyiségét eléggé. Mind a kettőnek megvannak a maga félelmei, bizonytalanságai, saját démonjai. Mindkettő fél megnyílni a másiknak érzelmileg, de valami mégis alakulgat, de maguk előtt is tagadják.

Mi emberek tesszük bonyolulttá az életet vagy valóban bonyolult a félelmek miatt? Két ember akik vágynak egy társra, talán nem olyat képzeltek el mint a másik, de az egész találkozás nagyon váratlan. Függetlenek. Megvan a testi vonzalom. Mindkettő szerelemre vágyik. Talán még valami alakulgat is köztük, érdeklődnek a másik iránt. Mégse jutnak el odáig, hogy kiderítsék lehet-e ebből több vagy sem. Miért? Mindkettőnek erősebbek a démonjai.

Nem akarják eléggé? Nem tetszik eléggé a másik?

Mi emberek tesszük a saját életünket bonyolultabbá vagy nem elég érdekes a másik? Vagy mi miatt nem lehet ebből szerelem? Miért nem lehet az élet egyszerűbb?