Érezted azt, hogy "Bárcsak mások lennének a körülmények"?

11-es: én például jártam már úgy, hogy valaki végül azért nem volt velem, amit írtál (csaknem egy hónapig etetett azzal, hogy majd kilép).

De az egyáltalán nem *biztos*, hogy a kérdezővel is ez a helyzet. Ne használjunk már láttatlanban ilyen szavakat.

7-es voltam

Igen. Belehaltam százszor. Végül azt éreztem, ez csak rá és rám tartozik és feladtam az elveimet.

Ő meg inkább meggondolta magát. Aztàn ezt játszotta, kidobott, újra jelentkezett, szinte rögtön visszakozott. Éveken át ment ez a játék. Ha meg akart ölni, jó úton haladt hozzá. Előadott egy szép monológot arról, hogy ő sosem válik el. Aztán pár év múlva szerelmes lett valakibe és elvált mint a huzat. Hirtelen nem számított se feleség, se gyerek, se családi ház.

15# millió ilyen körülményből dobbantanak mások.

Itt mindig az a kérdés, a pasi akarja e ezt eléggé, a változást, te meg hozzásegíted e ehhez, plusz a feleség hogy viszonyulna ehhez. Ha megtudná hogy ti ketten, és a feleség kidobja a férjét, nyert ügyetek van. Ha nem ez történik, ritkán lépnek ki a férfiak egy házasságból, kötelékből.

Hidd el, itt nem a körülményekkel van a legnagyobb baj.

A 11. akkor végülis pont ráhibázott, és egyet kell értenem 16.-tal.

Ez így elég rossz :/ mármint, ha már nem lép ez a bizonyos férj, legalább ne tartaná benned a reményt. Egy idő múltán azért kiábrándítana ez a döntésképtelen játszadozás...

7-es voltam.