Érezted azt, hogy "Bárcsak mások lennének a körülmények"?

Nincs az az ok hogy megpróbálni sem...

Ha valaki kell, az tűzön vízen megy a másik után...(képletesen)

Huh...most mondanám, hogy ugyanezt érzem, de én igazából nem vagyok szerelmes (annyira még nem ismerem őt, eddig csak egyszer találkoztam vele, és csak akkor beszélgettünk) viszont nagyon bejön nekem. De ezt nem adhatom tudtára sem legközelebb, sem azután.

Igen kettes, sajnos van ilyen helyzet.

Az embernek még fiatalon is lehet mindenféle szar helyzete meg krónikus betegsége stb. amibe nem rángathat bele másokat.

De még gyakoribb akadályozó tényező: sokszor tudja az ember, hogy tényleg nincs esélye - de konkrétan hallani a másik szájából nem akarja ezt.

Ezt a kérdést mintha csak én írtam volna... Ettől az érzéstől szenvedek több mint egy éve. Sajnos a megoldást nem tudom én sem, csak csökkenteni tudom a szenvedésemet.

Ha nagyon akarnám meg tudnám oldani, hogy ne lássam többé, hátha az idő segít. De nem tudom megtenni, és ott maradna a "mi lett volna ha" érzés.. Az sem jobb. Ami segít, az az, hogy megpróbálok mindig nagyon hálás lenni, hogy láttam, az emiatt érzett boldogságra koncentrálni, és nem arra, hogy nem lehet az enyém, nem érinthetem meg, és hogy mennyire irigylem a feleségét, stb...

Nálad mi az oka hogy biztos nem lesz belőle semmi, legalább egy-két szóban elárulod?