Van értelme folytatni, mi a helyes ilyenkor, mostmár? 28F

Van egy számomra nagyon kedves kolleganőm. December óta beszélgettünk, március óta egyre komolyabban. Beavatott a magánéletébe, megbízott bennem, érdeklődtünk egymás után. Heti, majd lassanként napi szinten beszéltünk. (Furcsa, de kedves kislány, nincs sok szerencséje az életben, édesanyja korán elhunyt, 16 évesen elköltözött otthonról, az előző párkapcsolata sem volt túl sikeres)

Mialatt beszélgettünk sok pozitív tulajdonsága mellett sok negatívat is megmutatott, amivel én nem tudok azonosulni: minden esetben ő volt az áldozat (akkor is ha szerintem nem), és rendszeresen húzta az agyamat, olykor cuki képet küldött magáról, olykor egy random printscreen-t, amin kivehető volt, hogy egy másik sráccal mit beszélget (mért nem kap a srác tőle második esélyt, stb). Szíve joga azzal ismerkedni, akivel szeretne, de ez nettó szemétség ilyet mutatni. Többször jeleztem neki, hogy ilyen beszélgetéseket ne osszon meg velem, mert nem vagyok rá kíváncsi, utána már csak olyat küldött, amin csak a messenger buborék látszódott, hogy jelezze nem csak velem beszél. Többször megpróbáltam elhívni, de mindig kitérő válaszokat adott. Az a tapasztalatom, hogy virtuálisan jobban érdeklődik utánam, mint személyesen.

Ebből én arra következtetek, hogy csak hülyít és szórakozik velem, esetleg csak a figyelemre van szüksége, de rám valahogy mégis másképpen reagált, mit másokra. Kis butaságok, apróságok, pl. heteken keresztül nem rakott ki fb vagy insta story-t, de amint én kitettem valamit, már azonnal Ő is, ahogy kutyázik játszik, csak hogy jelezze Ő is létezik (nem egyszer). Máskor/másoknak ilyet sosem csinált, mindig csak nekem feltünősködött.

Két hónapja belefáradtam abba, hogy mindig jópofizok neki, és Ő csak húzza az agyamat, ezért írtam neki egy letaglózó üzenetet, hogy én nem érzem jól magam ebben a helyzetben, mert nem az ő figyelmére, hanem a társaságára és a személyére vágyok, nem pedig pointless beszélgetésekre.

És nem válaszolt rá semmit. Nagyon rosszul esett, úgy éreztem két lehetőségem van: feloldom a helyzetet és visszakerülök a mókuskerékbe, vagy lemondok róla és nem erőltetem tovább, ami nem megy.

A másodikat választottam, mert az első opciót már nem tudtam tovább elviselni.

A munkahelyen az első személyes alkalommal, hogy ezek után találkoztunk, olyan szépen ki volt fésülve a haja, és olyan cuki volt, szalad mindenfelé utánam, hogy észre vegyem, de nem tettem, ignoráltam, mert egyszerűen meg voltam sértődve. Teltek a hetek, egyre kevesebbet láttuk egymást, egyre jobban kezdett hiányozni, aztán ráírtam, bocsánatot kértem tőle, hogy ignoráltam, amit nagyra értékelt. Másnap meg akartam vele beszélni a dolgot telefonon, hogy kicsit személyesebb hangvételű legyen a dolog, erre rámförmedt hogy mi a faszt akarok tőle. Na erre én olyan mérges lettem, hogy mint egy dedós óvodás letöröltem a fenébe mind instáról, mind fb-ról, mert tudtam hogy sokat jelent neki az én barátságom, és oda akartam szúrni neki. Amikor ezt észrevette nagyon összezavarodott, megijedt, úgy éreztem fél is tőlem személyesen.

Ezek után hetekig nem is beszéltünk. Múlthét kedden éjszaka be kellett mennem a gyárba, megjavítani egy gépet, pont amin Ő dolgozott, pár szót beszéltünk, viszont aznap este még rámírt egy teljesen értelmetlen dologgal, amit bárkitől megkérdezhetett volna a géppel kapcsolatban, de mégis tőlem kérdezte, hangüzenetben és olyan hanglejtéssel, amit nem lehet félreérteni, fel akarta hívni a figyelmem magára, de nem volt kedvem megragadni az alkalmat, hogy ismét társalogni kezdjek vele. Hét elején odamentem hozzá beszélgetni, és kimondta, hogy velem nem lehet megbeszélni a dolgokat.

Az igazság az, hogy nekem Ő hiányzik, és tényleg nem lettek tisztába téve a dolgok, viszont ebből a helyzetből nem látok kiutat. Hogy nézne az ki, hogy "bocsi hogy másfél hónapja nem kerestelek, csak tudod meguntam hogy hülyítesz", vagy vállaljam be, hogy "én voltam a rossz arc és mennyire megbántam", hogy netán ismét beszéljünk és tovább hülyíthessen, vagy "tudom hogy megosztottad velem minden titkodat, inkább legyünk csak kollegák" hogy megmaradjon a jó viszony.

Egyszerűen nem látom valószínűségét, hogy ebből még lehet valami, és nem tudom hogy lehetne valamit megbeszélni, ami ennyire nem működik, de mégis ott lóg a levegőben és egyre jobban zavar, illetve van-e egyáltalán értelme.

Ha valamit ti ennyire elrontanátok, mit tennétek, mi volna a helyes??