Belekezdtem valamibe, amibe nagyon nem kellett volna?

Tényleg végső elhatározásom, hogy kiírom ide a kérdésemet. Szóval én most vagyok gimis, 18 éves lány, öt osztályos nyelvi előkészítős, így még a 13. osztály visszavan.

Egy kisvárosban élek, és március végén egy, a nővérem által tartott bulin megismertem az egyik srácot a köreiben. Ő sem nagyon ismerte, de egy gimibe jártak, és a srác akkor szakított négy év után a barátnőjével. Ez akkor pár hete lehetett nagyjából.

Nos, mi összemelegedtünk, és pár napra rá annyira elvadult a helyzet, hogy lefeküdtem vele, ő vette el a szüzességem is, vele csókolóztam először is. Elment abba az irányba a dolog, hogy amikor ment a kisvárosba a szüleihez, mindig találkoztunk, két hetente. Beszéltünk rengeteget, elvoltunk, szexeltünk, de én mindig "Szeretlek, barátnál több, de másnál kevesebb" pozícióban leszek nála. Ő egyébként 24 éves, Budapesten él.

Nyárra felköltöztem nővéremhez, hogy közelebb lehessek, és gyakorlatilag úgy működik, mintha együtt lennénk. Hív, ha mennek valahova, elvisz randizni, moziba... A tenyerén hordoz, "de csak barát" lehetek neki így is.

Aztán eljött az a pillanat, amikor kiderült, van egy lány, akivel össze akarna jönni, természetesen nem én... De valamiért maradtam, mert így legalább azt érzem, olyan mintha én lennék neki az a valaki. Mindent megbeszélünk, mindent elmond, sokat vagyok nála, de nem vagyunk együtt.

Sokat gondolkodom és szenvedek miatta. Belezúgtam a legelején, ő az egyetlen támaszom, nem nagyon vannak barátaim. Már önmagában az élményeim hozzá kötnek, most kitalálta, hogy menjünk ketten nyaralni, de megyünk a barátaival is. De hát én ki vagyok hogy oda megyek? Mit mondok ha megkérdezik? Mi lesz velem, ha összejön neki az a lány? Minek kezdtem bele? Még én sem értem... Minden pillanatot várok, hogy vele lehessek, detudom hogy meg vannak számlálva a napjaim...

Azt mondja vigyáz rám és mellettem fog állni, de félek, és szeretem őt...