Lehet, hogy nagyon máshogy működök, mint általában a férfiak és ez a baj velem?

Láttam egy videót arról, hogy a férfiak ált. az első aktus után tudják, h akarják-e azt a nőt, addig a libidójuk kitakar mindent a képből, és fogalmuk sincs róla, hogy akarnak-e tőle valamit, nem tudnak eljutni addig, hogy ezt a kérdés feltegyék maguknak. De ez sok helyről hallottam, hogy a férfi az első szex után tud dönteni, tesóm is ezt mondta, és addig ne gondolkodjak, és a férfi-nő felosztás így kerül egyensúlyba, hogy a nő arról dönt, hogy beengedi-e a férfit az ágyába, a férfi arról dönt, hogy otthagyja-e a nőt ezután, lelép vagy marad.

Na, én mindig olyan voltam, hogy előre elakartam dönteni. Kerestem egész életemben az igazit, és nem találtam vagy ha találtam mindig az volt, hogy messze lakik, van pasija stb. Inkább le se írom, hogy mennyi idős vagyok és meddig jutottam, legyen elég annyi, hogy elég öreg, jóval 20 felett és eléggé a startvonalon állok még :D. Nem tudom miért lehet ez, lehet azonosulhatatlanok voltak számomra a férfiminták a családban és ezért az anyukámmal azonosultam inkább, akit nagyon közel érzek magamhoz és ő még nők közt is nagyon megfontolt, visszahúzódó, nem ennyire ösztön vezérelt.

Én valahogy úgy képzeltem el, hogy nagy szerelem, és inkább hosszútávra tervezek, persze nem egy papír meg eskü miatt fogok vele maradni, ha úgy érzem már nem működik, de hogy az első szex is mindenképp nagy szerelemből, olyannal legyen, akivel mély lelki kötelék tart össze minket. De sosem értettem egyet kamaszként se azokkal, akik azt mondták essünk túl rajta, meg hogy legyen valami már. Valahogy sosem érdekelt annyira a szex, nagyon érdekel amúgy, de úgy voltam vele, hogy főleg amíg tapasztalatlan az ember és van egy varázsa az egésznek, csak azt égetem el azzal, hogy beleugrok meggondolatlanul valamibe és aztán azt sosem kapom vissza és inkább azt fogom bánni egész életembe vagy akár az a trauma kihatással lesz, ha komoly csalódás lesz. Tehát ezzel a gondolkodással tudok azonosulni, amikor már az ember mögött van egy olyan kapcsolat, ami nagy szerelem volt és hosszabb távú és véget ért és ezekkel a tapasztalatokkal felvértezve, ehhez viszonyítva próbál keresni egy olyat, aminek már akár nem lesz vége. És ezért tud jobbra is menni és balra is, amikor másodjára keres és jobban pörgeti emiatt, mert nem tudja mi hiányzott abból az első kapcsolatból, tudja, hogy kb. mi kell, de kicsit pörgösebb, vagy kicsit nyugodtabb lány inkább stb.-stb.

Valszeg túlgondolós vagyok és talán túlságosan maximalista is, szeretem ha a dolgok a helyükön vannak, mennek, rend van, tiszta viszonyok :D. Maximalistának azért nem merem mondani magam, vagy nem tudom ez így van-e, hogy nálam sokszor ez a másik végletbe csap át, hogy ha nem tudom úgy csinálni ahogy elképzelem, akkor inkább nem csinálom sehogy. Na, sajnos ennek ittam meg a levét ebben a témakörben is.

Szóval az-az érzés bennem is megvan, hogy oké, ezzel meg ezzel a csajjal lefeküdnék, mert dögös. De ezt mindig úgy totál szegregálva kezeltem attól, hogy nézem a személyiségét, az érdeklődési körét, az ízlését, stílusát, viselkedését, jellemét, lelki alkatát, az egész szellemét. Persze meg sok minden tudat alatt működik, hogy mondjuk én lehet arra vágyom tudat alatt, amit úgy látom, hogy ő testesít meg, akár ahhoz az társ. osztályhoz tartozik vagy azt a figyelmet kapnám meg tőle, amit úgy érzem valakitől nem kaptam meg, aki rá emlékeztet. Tehát pont nem takarja ki, mert akikkel lefeküdnék... nyilván nem ajánlották fel sosem magukat, az jó kérdés, de mivel ezeknek a fontos szempontoknak a nagy részük nem felel meg, nem tudnám velük elképzelni, hogy szerelmes legyek beléjük nagyon, mellettem legyenek, akár házasok legyünk, gyerekeink legyenek. Ezért náluk nem is próbálkozom. Nem akarom nagyon kritizálni az embereket, de azért rosszak a tapasztalataim, kevés jó ember van, fiatalok közt pláne, de szerintem lenne igény sokak részéről a jó dolgokra, csak ebbe a felgyorsult világba nem tudják ezt összeegyeztetni a többi ingerrel és konzekvensen képviselni. Sokan vágynak a szép dolgokra, a romantikára, az tiszta, nemes életre, rokonszenveznek ezekkel a gondolatokkal, csak azt látom, hogy ez megáll ezen a szinten és a gyakorlatba sokszor homlokegyenest mást csinálnak. Talán ki is vannak ábrándulva sokan itt Magyarországon, nem hiszik el, hogy lehetne más. Ugye ezért megy a rövidtávon gondolkodás, a felszínes, instant élvezetek, élmények hajszolása. Megszokták, hogy itt így mennek a dolgok (tehát etika, emberi kapcsolatok, minden) és alkalmazkodtak, ez végülis egy túlélési mechanizmus.