Hogy tekintetek vissza a véget ért párkapcsolatokra? Mint kidobott idő, vagyis elcsesztetek x hónapot/évet az életből, talán jobb ha meg sem történt volna vagy jó szívvel gondoltok rá vissza?

Jó szívvel nem gondolok vissza rá. Nagyon sok fájdalmat okozott abban a 7 évben, amíg vele voltam. Amikor szakítottam vele, akkor elvesztegetett időnek éreztem. Elmentek a legszebb éveim vele és én nem buliztam, nem pasiztam, nem éltem, csak az ő beteges tévképzeteit kellett mindig megcáfolnom és bizonygatni az ellenkezőjét. Így a szakítás után 6 évvel már nem ezt érzem. Ha az a 7 év nincsen, akkor lehet, hogy a férjemmel nem ismernénk egymást. Találkozhattunk volna előbb is. Ugyanis én abban a kórházban voltam gyakorlaton heti 30 órát, ahol ő és a cége szerelték a levegőztető ipari klíma rendszert. Emlékszem is, hogy jöttek mentek, pakolásztak, szereltek azon az osztályon és a műtőkben, bár a férjemre kifejezetten nem emlékszem. Utólag derült ki, amikor elkezdtünk randizni, hogy valószínűleg mi már találkoztunk. Pedig egy másik munkahelyen az egyik kolléganőm (aki már a barátnőm) mutatott be minket egymásnak. Viszont ki tudja hányszor dolgoztunk egy emeleten, hányszor ebédeltünk egymás mellett a kórház menzai részén amikor gyakorlaton voltam. Bizarr ebbe belegondolni, de ez a találkozásunk előtt 3 évvel történt. Akkoriban nem voltunk készek egymásra. Ha a az exem mellett nem szenvedek 7 évet, lehet, hogy sose találkozunk. Sose szeretünk egymásba, sose vesz feleségül és a mi kicsi lányunk soha nem születik meg. Így próbálom meg felfogni, hogy minden okkal történik az életben. Az exem vert, ütött, lelkileg tönkretett, de most boldog vagyok. A legjobb férj van mellettem, akivel családom lett.