Mérgező párkapcsolat, lelki és fizikai bántalmazás, kényszerhelyzet, és szerelem. Mit tudok tenni?

23 éves srác vagyok és megismertem egy lányt itt gyakorikérdéseken teljesen véletlenül.

Ahogy egyre többet beszélgettünk, egyre jobban kiderült hogy nagyon hasonlítunk egymásra, nagyon sok mindenben, és kölcsönösen szimpatizálunk egymás iránt.(Igen, úgy is)

Sajnos ez a lány kényszerhelyzetben van, és egy olyan emberrel él még egy fedél alatt, aki napi szinten lelkileg terrorizálja, és sajnos már fizikai bántalmazás is volt(bőven 8 napon túl gyógyuló sérülés). Ez az ember konkrétan az első barátja, akihez kényszerből költözött oda, nincs hova mennie. Gyerekkorában is nagyon sokat bántották amíg otthon élt. És pár hónap együtt élés után sajnos már itt tart köztük ez a dolog.

A lánynak hatalmas szive van amiért nagyon tisztelem, a sok bántás ellenére még mindig úgy gondolja hogy "van esély" arra hogy ez az ember meg fog változni. Sajnos hang-chaten amikor beszélünk csoportban, minden egyes alkalommal azt kellett halljam hogy a srác folyamatosan elkussoltatja a lányt, konkrétan lábtörlőnek használja, és ez nagyon fáj.

Próbálja erősnek mutatni magát, de látom hogy belül teljesen összeroppan szerencsétlen...

Én is voltam ilyen mérgező párkapcsolatban, és az a helyzet hogy nekem is nagyon nehéz volt rájönnöm arra hogy hiába kapálózok minden erőmmel, a másik személyt nem tudom megváltoztatni. Barátaim, családom is mind azt mondta nekem már előre hogy ettől a csajtól gyorsan menekülj, mert semmi jó vége nem lesz, de én nem hittem nekik. Nagyon bánom utólag mert igazuk volt. Tönkretett a lány engem lelkileg és fizikailag is, szó szerint ráment az egészségem. Engem is megütött többször ököllel ez a barátnőm, le kellett fogni.

És sajnos pont ugyanezt látom ebben a lányban és nagyon félek attól hogy nem mer kilépni ebből a helyzetből mert nem hallgat az eszére.

A srác nagyon mérgező, annak ellenére amiket csinált vele, folyamatosan szivecskéket küld a lánynak, becézgeti, hívogatja, stb... Lehet hogy valamilyen szinten szereti, de azt hiszem hogy akit szeretünk, annak nagyon nem így muatjuk ki a szeretetet hogy egyszer szivecskézzük, aztán meg ott rúgunk bele a másikba ahol a legjobban fáj... És attól félek hogy ez a lányt még teljesen elvakítja és nem képes tisztán látni.

Nagyon nagy szive van, mert még ezek után is képes egy olyan emberért aggódni aki fájdalmat okozott neki, de én is ilyen voltam, tapasztalat, és nagyon átérzem a helyzetét. Csak én nem voltam odakényszerülve máshoz.

Sajnos azt is látom rajta, hogy hajlik arra hogy kilépjen onnan, mert beül tudja hogy ez nagyon nem jó neki. Viszont a konfliktustól is nagyon fél, attól hogyha ezt meglépi, akkor vajon mit fognak róla gondolni mások, fél attól hogy újra bántják majd. Legszívesebben leüvölteném az egész család fejét akiknél lakik, hogy mégis hogy lehet valakivel így bánni, főleg egy nővel... És meg is tenném ezt érte, de félek hogy nagyon megharagudna rám. Pedig ez lenne szerintem a legjobb amit tehetnék érte

Felajánlottam neki hogy befogadom, és itt szeretetben és egészségben élhetne, és persze azt is hogy munkát is szereznék neki, hogy ne érezze magát eltartottnak, mert Ő ezért is félne velem jönni, mert eltartva érezné magát.

Szóval egymásba szerettünk konkrétan, és most nagyon nem tudom hogy mit csináljak. Nagyon szeretném őt meggyőzni de nem akarok vele erőszakos sem lenni, nagyon értelmes csaj egyébként amit nagyon bírok benne.