Megkeresnétek a régi szerelmeteket?

Exférjemmel kamasz korunk óta együtt voltunk kisebb-nagyobb megszakításokkal. Miatta elég korán kitettek engem otthonról, mert a szüleim nem tudták elfogadni őt így akkoriban csak rá és a családjára számíthattam. A férjem sokat dolgozott és szégyen vagy nem, közel kerültem az egyik barátunkhoz. Túl közel. Sok időt töltöttünk el együtt és mindketten azt éreztük megtaláltuk a másik felünket. Egymásba szerettünk. Egyszer mikor kettesben maradtunk megcsókolt, szerelmet vallottunk és majdnem szex lett belőle. Az egyetlen ami visszatartott és mégis leállítottam az az volt, hogy volt magamon valami ami önbizalomhiányossá tett és nem mertem előtte megnyílni.. Ezt persze soha senkivel nem osztottam meg így a férjem is és a “szerelmem” is abban a tudatban van a mai napig, hogy a férjemet választottam, őt szeretem igazán.. Nem vitt rá a lelkiismeretem, hogy úgy tegyek mintha mi sem történt volna és bevallottam a férjemnek, hogy majdnem lefeküdtem a barátunkkal. Persze tombolt, elment a barátunkhoz (nem tudom ott mi történt) és onnan pokollá tette az életem.. Megtiltotta, hogy találkozzunk, kényszerített, hogy szexeljünk miután bevallottam neki mondván, hogy így már az övé maradok. Megalázott és utána kiküldött hetekre a kanapára és nem beszélt velem..

Normalizálódott a kapcsolatunk, de annak ellenére, hogy ő többször is megcsalt, a mai napig előszeretettel emlegette, hogy az érzelmi megcsalásnál nincs rosszabb.. Nem rég váltunk el, én azóta hordozom a titkom, hogy nem azért nem feküdtem le a barátunkkal, mert a férjemet szerettem jobban hanem a fent említett önbizalomhiányom miatt. Őszintén azóta lelkiismert-furdalásom van a szerelmem miatt, hogy otthagytam a sz.rban és azóta se beszéltünk. Sokszor jár a fejemben, hogy olyan erős szerelmet talán sose fogok érzeni pedig közel 10 éve történt. Van értelme megkeresni? Tudom, hogy én is sokat jelentettem neki.

Bocsánat, hogy hosszú lett és köszönöm ha elolvastad.