Milyen emberek beszélnek folyton a párjukról?

Szeretik a párjukat.

A gyerekéről is az beszél sokat, aki szereti.

Aki meg horgászni szeret, az meg a horgászásról fog sokat beszélni.

Nem kell minden mögött valami rejtélyes okot keresni. Sokszor a legkézenfekvőbb magyarázat az igaz.

Néhányan kicsit nagyképűsködnek, hogy na bezzeg nekik van, nem mintha másnak nem lenne...

De van aki csak szeretné ha neki is olyan jó lenne a kapcsolata...miközben talán nem az.

Nem tudom, vannak ismerőseim, jó a kapcsolatuk de nem szoktak beszélni a párjukról...

Mivel sokat bántottak hogy mennyire csúnya vagyok és senki nem akar velem járni, ezért nagyon örültem, hogy 16 évesen lett párom aki szeretett és szépnek is tartott. Na akkor nagyon menőztem vele, kerestem azt a témát, aminek kapcsán szóba hozhatnám a barátomat, akartam, hogy mindenki tudja, hogy engem szeret valaki. Mindig dicsértem.

Ma már természetesen ilyet nem csinálok :D De szoktam beszélni a barátomról (aki azóta már másik ember, nem az akivel tiniként jártam). Ő jobban meg is érdemelné, hogy menőzzek vele, csak már nem vagyok önbizalom hiányos tinilány.

#6, menőzzél csak nyugodtan vele, a frusztrált inceleket, meg a feminácikat idegesíti, ha valaki boldog.

De ez a természet rendje, a selejt kihalásra van ítélve.

Nehéz beletörődniük.

Én is tudnék mesélni a férjemről, a kutyámról vagy a nagyon jól fizető szipiszupi állásomról és a hozzá szükséges diplomáimról napestig, csak tudom, hogy kurvára senkit sem érdekel, akit meg igen, az rá fog kérdezni. Nekem célom, hogy aki velem van, az jól érezze magát velem és úgy érezze, figyelek rá, ne pedig a saját szerepléseimről szóljon egy kávészünet vagy egy baráti találkozó.

A munkahelyemen is utálom, mikor emberek a szaros pereputtyukról, kölykükről meg hőstetteikről beszélnek, mert nem tudok hozzászólni. A legtöbb érdemi reakció az, hogy én is elmesélem a sajátjaimat és rákontrázok, de az ilyen beszélgetések miatt nem vagyok hajlandó a szomszédaimhoz sem átmenni (sznob környéken élek, itt konkrétan azért gyűlnek össze emberek, hogy hencegjenek és menőzzenek a pongyola történelem/politikatudásukkal).

Ha a paromrol beszelek, altalaban azert van, mert temaba vag. Pl kollega megkerdezi mit csinaltam hetvegen, ha a parommal kirandultunk, akkor nyilvan azt mondom, ha meg a parom csinalt valami emlitesre meltot, pl leesett a domboldalon vagy mittomen akkor nyilvan megemlitem azt is.

Sok ember szokta csak ugy szoba hozni a parjat, de soha nem jutott eszembe, hogy barmi komolyabb lenne a hatterben XD

#6 vagyok

Amúgy én a másik végletet rosszabbnak tartom, amikor semmit nem beszél valaki a párjáról, kb titkolja is, hogy van, nem szeretné, ha mások tudnák. Még gimiben a nagy menőzéseim közepén :D volt két eset. Mindkét lány osztálytársamnak volt barátja. Egyszer volt egy felvilágosító óra és ott általában csak a védekezésről szokott szó esni de a nő megkérdezte, hogy ki az, aki most szerelmes jelenleg. Erre az egyik lány aki az volt és volt is ugye barátja nem tette fel a kezét (de minden más foglalt ember igen). Másik sztori amikor az irodalom tanár elkalandozott a témáról és megkérdezte hogy ki emlékszik az első szerelmére. Erre a lány aki éppen már egy éve a barátjával volt aki neki az első nem tette fel a kezét, pedig valószínűleg emlékszik mert ugye épp vele volt :D

Felnőttek esetében is van hogy csak úgy véletlenül évek után derül ki hogy amúgy van párja, nekem is van egy munkatársam aki sosem sztorizott róla, elutazott külföldre azt is egy barátnőjével csinálta. Majd kiderült hogy amúgy 8 éve van párja :D

Szerintem azért meg lehetne említeni néha de menőzni meg folyton róla beszélni nem kell. Főleg hogy vannak olyan rosszindulatú emberek, akik halálra ítélik a kapcsolatodat. Nekem is mondták a szerelemben csalódott emberek, hogy jaj hát ti se lesztek együtt örökké mert a szerelem elmúlik, x évet adok és utálni fogjátok egymást. Ezt biztosan többet kapja meg az, aki non stop róla beszél, mert az idegesíti azokat, akiknek lapos a kapcsolatuk vagy évek óta nincs.