Honnan tudhatjuk, hogy a megfelelő emberek vagyunk-e egymás számára? Szoktátok érezni, hogy a párotok mellé jobban illene valaki más?

Én azt szoktam érezni, VÉGREVALAHÁRA van, LÉTEZIK, aki hozzám való és nem az alja buta sötét tróger paraszt, hanem végre egy értelmes, helyes, szocializált sikeres ember, mint én.

Ritka sajnos.

Birom amikor a neten a sok paraszt azt hiszi hogy használgathatna szeretőnek, meg ahogy lenézik a nőket, tükörbe meg nem néznek.

Most nincs senkim.

De ezt annyira érzem, hogy az exem lassan 1.5 éve szakított, és tudom, bárki is jön a helyére (ha jön, annyira nem valószínű már), hozzá fogom mérni. Ez már az elmúlt 1+ évben is megindult, annyira, hogy mivel hozzá hasonlítottam a nőket, inkább eldobtam őket magamtól, mert nem eléggé jók, mint ő. Van, akit már bánok, és hiába teltek el hónapok anélkül, hogy rá gondoltam volna, az 1 éves "évforduló" (jajj, egyszer találkoztunk) közeledtével (Sőt, kb. ma van, csak most esik le) már rendesen szenvedek, hogy milyen jó volt vele, és én hülye eldobtam. Tavaly kétszer könyörögtem magam vissza, hajthatatlan volt.

Értitek, ugye? Egy nő, akit eldobtam magamtól, mert nem volt olyan, mint az exem, valószínű rég letojja a képem, én meg már lassan jobban szenvedek miatta, mint az exem miatt. De mégis szakítottam vele... és itt jön a lényeg.

Ha 1 éve nem szakítok és együtt vagyunk, nyilván most nem írnék ide, nem is itt élnék, itt ülnék, ahol most. De úgy lettem volna vele egész kapcsolatban, akár házasságban, gyereket vállalva, nyaraláson, gyerek ballagásán, akárhol, hogy veled csak azért vagyok, mert az exem dobot és neked kellettem.

Amit most leírok, azt így gondolnám akkor is, ha már 1 éve kapcsolatban lennék vele. Annyiszor írják itt, hogy jobb egyedül, mint egy rossz kapcsolatban. Inkább nem kell a szamár se, ha nincs ló se. Tényleg?! Akkor itt vagyok én, és megpusztulok a magányban.

Üzenni csak annyit tudok, hogy ha a párod nem ver, nem csal meg és kb. normális, ha az a legnagyobb baja hogy nem takarít vagy ilyesmi, de nem is kiabál veled, lehetőleg ne szakíts vele! Nincs értelme apróságok miatt.

Már féltem a következő nőt, akivel összejövök, mert tuti együtt maradok vele, mit fog szólni hozzá... de ez nem fenyeget se engem, se őt, mert ilyen illető nincs mostanában.

32f

Onnan, hogy nem engeditek el egymást. Hogyha vita is van, kölcsönösen megvan a hajlandóság mindkettőtök részéről, hogy min javítsatok. A viták időnként elkerülhetetlenek, sőt, ezek is kellenek és tovább viszik a kapcsolatot.

Ha van fejlődés, akkor minden jó irányban halad.

Addig amíg érződik, hogy nem a szakítás a cél, hanem az, hogy működjön Kettőtökkel a dolog, és ez nem kerül túl nagy erőfeszítésbe sem.

Onnantól nem illik egymáshoz 2 ember, ha valamelyiknek fel kell adnia önmagát ahhoz, hogy a dolog működjön.. az már nem az igazi és hosszú távon nem lesz valószínűleg boldog. Ezért kell a kölcsönös figyelem és tisztelet is, hogy észrevegyük és figyelembe vegyük a másik igényeit is, miközben a sajátunkat sem temetjük el. Ez egy örök tánc.