Sírok, ha 2 napig nem találkozom a párommal? El fog múlni ez valaha? Hogyan?

Vonzalommal kezdődött, ehhez társult később a szerelem is. Sok időt töltünk együtt, van, hogy egész héten együtt vagyunk, 0-24 és akkor sem unom meg. Viszont van, hogy nekem is van dolgom, neki is több a munkája, vagy éppen nem tudom elkísérni dolgozni és olyankor nem találkozunk 1-2 napig. Nálam ennyi a limit, mert a második nap már rossz kedvem van, hiányzik, elsírom magam csak úgy. Még sosem éreztem ezt senki iránt, sokkal jobban szeretem, mint saját magamat. Bármit megtennék érte/neki. Mikor találkozunk, vagy meglátom, pont olyan izgatott vagyok, mint az első találkozásainknál. De már lassan 1 éve együtt vagyunk... Ez megijeszt, mert magamra sem ismerek. Sosem voltam az a fajta lány, aki nagyon kimutatja az érzelmeit, mindig hozzáér a párjához, kézen fogva sétál vele az utcán, hozzábújva alszik. Most meg ha nem fogja a kezemet, combomat vezetés közben, akkor is hiányzik kb.

Nem akarok én lenni az a lány, akinek a párján kívül semmi nem fontos, de jelenleg így érzem. Vannak barátnőim, barátaim, a családommal is jó a kapcsolatom. De tudom, ha a párom közölné holnap reggel, hogy a világ másik felén akar élni, én kérdés nélkül pakolnám a bőröndjeimet...