Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mennyire normális, hogy ezt érzem iránta?
Sziasztok
A párommal lassan 2 éve együtt vagyunk, nagyon szeretjük egymást és vele tudom elképzelni a jövőmet is. Minden szempontból rendben van a kapcsolatunk, jobbat nem is kívánhatnék, ezért is érzem magam egy hálátlan "tipikus" nőnek... Ő az első komoly kapcsolatom. Van egy férfi, akivel barátok voltunk a kapcsolatom előtt, ám ő többet érzett, ezért megszakadt. Sajnos nagyon sokat gondolok rá, hogy hiányzik, és ettől rettentő bűntudat gyötör.
Nem akarom elhagyni a páromat, de mégis úgy érzem, hogy én ezekkel a gondolatokkal hibát követek el, és félek, hogy nem múlik el.
Illetve itt a gondolat, hogy egyetelen párom volt, és vele éljem le az életemet, de mi van ha mással kellene? Ezt természetesen mindig elhesegetem, hiszen egyértelműen szerelmes vagyok.
Mi a baj velem?
Illetve az, hogy ne vele éljem le az életemet megrémiszt.
Ahhoz viszont nincs jogom, hogy kérjek tőle pár évet, és aztán újra legyünk együtt. Ez akkora igazságtalanság lenne a részemről, hogy sosem tudnék magamra ugyanúgy nézni..
22 éves vagy, nem vele fogod leélni az életed, ebbe akár fogadhatunk is.
legyél már reális, már most más faxin kattogsz.
gondolod, hogy 40-50-60 évet még kibírsz a pasid mellett?
Minek emelted ki a kérdést?
Leirtak páran, nem vagy szerelmes a párodba, a másik fiú meg amolyan elveszett opció, mert nem léptél időben.
Szakíts azt jöjj össze a másikkal.
Úgyse fogod leélni az életed a mostanival, mert már most "kacsintgatsz" másfelé!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!