Gondolkodjunk együtt; hol van olyan lány, akinek nincsenek sérelmei a mai világban a férfiak után és egyedül van és társat keres (mindegy hogy ki), csak egy értékelhető pontja legyen???

Viccelsz? Nincs ilyen. Már oviban szereznek sérelmeket, sőt, bölcsiben. A közösségbe kerülés erről szól, már ott is vannak szerelmek és csalódások. Egyébként ilyen ellenkező nemnél is van, aki él, szív egy kicsit. Ez nem gond szerintem, de nem akarsz vitázni, szóval csak tényként közlöm. Aki másokkal kapcsolatba lép, sérülni fog kisebb nagyobb mértékben.

Többire reagálva: mindenkinek van érzékeny pontja, olyat nem fogsz találni, aki minden sérelmét elengedi, az egy buddha, vagy Isten lánya Jézus beütéssel:) Talán valami mélyen vallásos lány többet tűr és könnyebben megbocsát, de szerintem ez csak előítélet részemről.

Az én sérelmeim amúgy tinikoromból jönnek, 31 vagyok, az elmúlt 5 év laza volt.

Nem biztos, értem a kérdésed. Addig oké, hogy olyat akarsz, aki nem panaszkodik a férfiakra. De mi ez az "csak egy értékelhető pontja legyen"?

Egyébként ahogy írták már, nincs tiszta lap. Ahogy neked sincs, másnak sincs. Vagy azért, mert nem jött össze senkivel vagy azért, mert valakivel összejött, de nem sikerült. Sérüléseket is már a családból lehet hozni, aztán suliból meg kamaszként pláne. Az személyiség kérdése, mennyire haragtartó, gyanakvó, rigolyás vagy optimista, alkalmazkodó valaki, sőt menyire tanult meg babaként jól kötődni, vagy azt szokta meg, hogy aki elvileg szereti, az bántja vagy le se... Annyiféle életút van. Olyat kell keresni, akivel pont te kompatibilis vagy. (És sok olyan is van ám, hogy valakit egy elvileg negatív tulajdonság vonz a másikban.) Nem csak pár ponton (pl. hogy tetszik külsőre és nem panaszkodik?), ez ennél sokkal összetettebb, hogy működjön. Amíg épp nincs senkid, biztos nagyon elfogadónak hiszed magad, amint benne vagy valakivel, máris fontos lesz sok egyéb paramétere is és kezdődik, hogy ez se jó meg az se jó - mert nem olyan, amilyennek képzelted, amiből akkora már kiderül, hogy bőven vannak elvárásaid. Szóval praktikusabb, hatékonyabb ezt előtte bevallani magadnak, na meg ismerni magadat, hogy a "legyen olyan kedves forma, fogadjon el és adjon szexet" szemponton túl még mit is akarsz az élettől, ki is vagy te.

Nem mondtam, hogy fizetsz érte. Hanem hogy elvárod, hogy ha nincs hozzád kedve bármiért, akkor is legyen véled emberbaráti szívjóságból?

Egyébként szerintem normálisan az ember nem vetíti bele a következő párjába az előzőt és nem csinál magában olyan univerzális kategóriákat, hogy "minden férfi" meg "minden nő". Viszont át tudja vele beszélni akár az előzőtől kapott sérelmeit is.