Akik nem igazán szerelemből házasodtak/vannak párkapcsolatban, ezt elmondják a páruknak is?

De gáz.

Nem.

Mit értesz az alatt, hogy "nem igazán szerelemből"? Azt, hogy érdekből, a pénz vagy egyéb előnyök miatt vagy azt, hogy már a házasságkötéskor sem lángoló szerelemnek írják le a kapcsoltot, hanem "csak" szeretetnek és kötődésnek?

Tipikus, hogy amikor egy hosszú kapcsolat megszakad, a 30 felé közeledő hölgy elfogadja az első kínálkozó lehetoseget. Miért? Mert nagyot csalódott a 10/10 pasijaban es már szeretne családot. Egy közepes pasi ilyenkor juthat egy magasabb kategóriájú nőhöz. Aztán lehet együtt maradnak. Ha mégsem legtöbbször az az oka, hogy a nő besokall. O keres többet. Feljebb van a munkahelyi rangletran. Ambiciozusabb. Szexben is aktívabb. Ezt látom tipikusnak.

Nekem minden kapcsolatom ilyen volt. Esélytelen vagyok a kölcsönös szerelemre. Nem volt sok kapcsolatom pont emiatt. Kettő beteljesedett kapcsolat volt, amikor több évig voltunk együtt. Az elsőnél egyikünk se volt szerelmes a másikba, csak már 25 évesen illett, hogy legyen végre valakim, ő pont így volt velem. Én a magánytól féltem, ő a szülei nyomorából menekült, mire észbekaptam, már nálunk lakott. Nem bánta, hogy nem tudok elfelejteni egy srácot, azt mondta, a szerelem hülyeség. Én úgy gondoltam, többé úgyse leszek szerelmes, most akkor éljek örök életemben egyedül? Na így indult az egész. Ő amúgy iszonyú büszke volt rám, visszagondolva sokszor tűnt szerelmesnek, de valószínű csak örült, hogy szabadul otthonról. Később többször szakítottunk,mindig az anyagi nyomor tartott mégis egybe. Szex az kb.nulla volt, irtóztam tőle. Aztán szerelmes lettem és szakítottam vele. Második kapcsolatom fergetegesen kezdődött, rengeteg csók és szex. Azt mondta, nem szerelmes. Nehéz volt elhinnem, ahogy rám nézett. Később viszont rájöttem, hogy nem vállal fel mindenki előtt és be kellett látnom, hogy ha nem is szégyell, de cseppet sem büszke rám és ahogy faggatni kezdtem, kiderült a szavaiból, hogy nem szerelmes. Ezt így nem mondta ki, de átlagosnak látott, fogalma se volt, milyen színű a szemem, el tudta képzelni az életét úgy, hogy majd lesz neki más, ha én nem, elszólta magát, hogy XY-nál neki esèlye se lett volna, stb...stb...Az elején amikor azt mondta, nem szerelmes, szakítani akartam, de gondoskodott róla, hogy ne tudjak. Bedobott azért néhány szalmaszálat, hogy MÉG nem szerelmes, mert nála ez lassan alakul ki...végső soron szerintem nem volt szerelmes se belém, se másba soha. Később volt egy férfi az életemben, a legnagyobb ragadozó, akit ismertem valahova, ő se mondta soha, hogy szeret. Körülírta: nem tudom neked megadni, amire szükséged lenne egy kapcsolatban, ez nàlam csak önvédelem, soha nem engedem meg magamnak, hogy érzelmileg belemenjek, blablabla...nem mondta, hogy nem érez irántam semmit, mert 1-2 alkalomra kellettem volna, ha meg kimondja az igazat, elvesztette volna az ingyen szexet...(nem feküdtem le vele végül). Rajta kívúl volt egy kimondottan szexkapcsolatom. Ő se mondta soha, hogy szeret, mert nem is szeretett. Egy férfi mondta csak, de őt nem szerettem, eleve a legelején megmondtam, hogy mást szeretek és csak szexet akarok. Kénytelen voltam szakítani, mert rám szállt. Összességében a legnagyobb szélhámosnál is azt tapasztaltam, hogy szerelmet nem volt hajlandó hazudni. De nem volt egyenes és őszinte egyik se, mert nem mondták ki kerek perec, hogy mást szeretnek vagy hogy semmi esélyem. Ettől még évekig voltunk együtt. Az anyagiak a legnagyobb összetartó erő, de nem a luxus, hanem hogy legyen egy autó vagy ki legyen fizetve a rezsi. A másik a szex, amihez a férfi csak úgy jut rendszeresen, ha van egy kapcsolata. Kölcsönös szerelmet az ismerősi körömben nem talált senki. Aki azt hiszi, hogy igen, az csak vetíti a másikra a saját érzéseit, igazából minél szerelmesebb az egyik, annál biztosabb, hogy a másik nem az. A szerelmes ember valahol nagyon szánalmassá tud válni és emiatt sem lesz szerelmes belé a párja.