Kiélés? Egy komoly kapcsolat előtt? Biztos kell ?

Tanácsokra lenne szükségem. Jelenleg külföldön töltöm az erasmusom. Évekkel ezelőtt, volt egy nagy szerelmem (az első igazi tini) aki szintén kiment erasmusra, és kvázi lecserélt, megszakította velem a kapcsolatot kvázi “élni, kiélni akarja magát” értsd: kavargatni

Ez nekem akkoriban annyira nagy törés volt hogy a mai napig is hatással van rám. Anno az erasmusa előtt ismerkedtünk meg, most pedig velem történt meg ugyanez: megismertem az utazásom előtt egy srácot, aki azóta ki is utazott hozzám. Nem vagyunk kapcsolatban, tisztáztuk hogy mindenki élje az életét (akárhogy, csak ha kavarunk vagy ilyesmi ne meséljük el a másiknak)

Én is kicsit hajszolnám ezt a “kiélést” de valójában nem is sikerül, senki nem is próbálkozik nálam egy buliban se…pedig iszonyat sok új ember vesz körül, önmagamban is most azt gondolom a legjobb időim élem….de közben ott a kontraszt hogy a srácot nagyon kedvelem, hiányzik és sokszor gondolkodtam azon hogy vajon nekem tényleg erre van szükségem? Kavarni? Minek?

Eddig két emberrel feküdtem le, elég sokkal csók volt előtte csak. Nem lettem tőlük több

Mégis motoszkál bennem hogy tapaaztalnom kellene, mielőtt belemegyek egy új kapcsolatba (az első kapcsolatom idén ért végez, egy év után) hogy soha ne érezzem ezt az érzést ha esetleg vele/akárkivel évekre leállnék

A régi tapasztalat nagyon belém épült, nem tudom elengedni. Pedig kiélni magunkat nem csak szexuálisan lehet: 15 országban jártam, felfedeztem magam, sokat tanultam a világról és nagyon boldog voltam….nem is a szexelés meg egyebekre lenne szükségem de megis hogy engedjem el ezt a “kenyszeres gondolatot” hogy az erasmusom alatt mindenképp kavarnom kell?

A sráccal nagy esélye van hogy összejövünk, de a táv miatt még nem mélyítjük

Kérlek normális valaszokat/véleményt írjatok mert nekem ez nagy kétség: akarom is de közbe nem is …+ sok helyen látom hogy kapcsolatok mentek tönkre mert a felek nem élték ki magukat

Huszonéves lány