Kiélés? Egy komoly kapcsolat előtt? Biztos kell ?

Voltam Erasmuson, és ismerem azt az érzést, amikor mások leírják a tapasztalataikat, és azt hiszed, ilyennek kell lennie az egésznek, különben biztos van valami baj a háttérben, ha a többiekkel ellentétben te nem fekszel össze mindenkivel, nem szeretsz bele az országba, nem ott találod meg a nagy őt, nem kötsz életre szóló barátságokat, vagy kinek mi. Velem a felsoroltak közül egyik sem történt meg, mégis egy nagyon jó tapasztalat volt. 4 év távlatából úgy látom, hogy a legfontosabb dolgok azok, hogy mivel lettél több az utazás által, milyen tapasztalatokat gyűjtöttél, hogyan élted meg, hogy idegen országban vagy idegenként, milyen megismerni egy másik kultúrát, hogyan önállósodtál, és nem az, hogy hány emberrel feküdtél le. És ami a legfontosabb: ez a TE utad. Ne mások élményeivel hasonlítgasd össze. Ha nem akarsz másokkal lefeküdni, nem kötelező.

Egyébként én egyáltalán nem vagyok kalandozós típus, ez az Erasmusomból is teljesen kimaradt. Rengeteg erasmusos társam pedig párkapcsolatban volt, ők addig távkapcsolatban voltak, a párjuk meglátogatta őket, nem kacsintgattak ki.

Érdemes magadtól megkérdezned, hogy miért akarod ezeket a dolgokat? Melyiknek viselnéd el inkább a következményét? Illetve hogy biztos akarod-e a kalandozást, vagy csak társadalmi berögződés.

Az meg egyáltalán nem törvényszerű, hogy valaki egy kapcsolatban ki akarja élni magát. Ha úgy döntesz, hogy a másik, és amit neked nyújtani tud, az elég, és emellé még szereted is, akkor nem azon fogsz gondolkozni, hogy másokkal szexelj. Az pedig, ha az ember párkapcsolatban valaki másra vágyik, általában valami nagyobb problémának a tünete, nem úgy működik, hogy össze-vissza dobál az élet, és egyik percben még boldog párkapcsolatban vagy, a másik percben meg végigmennél egy focicsapatnyi srácon...

Egy kicsit jöttem én is offolgatni, véleménynyilvánításképp:

Régebben a "kiélt" jelző szitokszónak számított. Azt jelezte, hogy az adott illető olyan sok testiséget tapasztalt, olyan sok illetővel, hogy már semmi újat nem lehet neki mutatni, a testét olyan sok partner használta, hogy kitudja milyen állapotban lehet egészségügyileg, a lelki világa pedig kiüresedett, ezek miatt mély érzelmeket kialakítani képtelen, megragadt a felületesség világában örökre, mivel senki nem volt, akihez lélekben vonzódott volna.

Manapság ez pedig "kötelező" elem lett egyeseknél, mielőtt egy "unalmas" párkapcsolatba belevágnak valakivel, mielőtt az elköteleződés "rabigáját" magukra akarják vetni. Miután a fergeteges kalandok, a sok lehetőség kihasználása és a kívánva levés már a hátuk mögött van, jöhet az unalmas, egyhangú boldogság, de az lehetőleg azonnal, mert már elég volt a sok érzelemmentes partnerből. Csak sajnos ilyenkor jön a meglepetés, hogy ez nem fog összejönni, tudat alatt képtelen ilyet kialakítani az ember. Helyette az elmélyülés képtelensége, a csapongó lelki világ és a további válogatás igénye jön, a "tökéletes" partner iránt.

Pedig a boldogság egyáltalán nem "unalmas" hosszú távon sem, egy olyan ember mellett, akivel érzelmileg passzol, a testiség kiélése pedig az egymásra hangolódás által sokkal színesebb dimenziókat nyit meg így, mint a jópár alkalmi szex. A közös élmények és egy fontos ember igazán közel engedése fejlesztik a lelket, a szellemet és az életutat is.

Igazából, döntés kérdése, hogy ki mit választ, a másik opcióról való lemondással. Ösztöni, vagy lelki áldozathozatal - az egyik úgyis elkerülhetetlen egy ember élete során. Ha van rá lehetőség, inkább tudatos döntés kérdése legyen, semmint a sodródásból fakadjon.

Mi történt meg veled? Az vele történt, hogy nem akart komoly kapcsolatot, és szakított, vagy éppen bele sem ment veled, ezek az ő érzései, nem a tiéd!

Azért, mert más így gondolkodik, attól még neked nem kell, érthetetlen, hogy miért érzed ezt igazodási pontnak az életedben.