Éreztél már úgy, hogy szívesen viszonoznád valaki szerelmét, de nem tudod?

Én a sok "risszfiú" után beadtam a derekam egy rendes jófiúnak, aki irwnt nem éreztem semmit, de gondoltam a régi időkben is igy ment hogy meg van adva kihez kell "hozzámenni" és megszerették egymást, csak kibirom.

Hát kerek 1 évig bírtam, nem jött bennem a szerelem addig sem, ehelyett már azt is utáltam ha egyáltalán otthon van, vagy levegőt vesz.

Szóval a várt szerelembeesés helyett, majdnemhogy undorom is lett tőle.

Viszont barátnőim olyanokkal vannak évek óta aki hű meg pénzes komoly, kibírják azt hogy ők ésszel választanak társat nem szívvel, kémiával. De jó apa meg férj.

Én is próbáltam ezt, de én feladtam. Nekem ehhez ugy néz ki nincs gyomrom.

*rosszfiu

*iránt

Folyt.

De amíg barátnőimnek 10 éven át is ugyanaz a párja akit nem szeretnek, de jó papucsnak támogatonak, aki mellett a jópasikra "folyik a nyáluk", amit soha nem kapnak meg, addig nekem 10 év alatt van vagy 5 barátom is, de ők aztán a minden. Helyesek sikeresek magabiztosak alfák szenvedélyesek, megvan bennük minden ami egy nőnek kell, leszámitva hogy családalapítást azért nem kéne, nem tanácsos velük tervezni ha nem akar vki egyedulállo anya lenni később.

Igen, hogyne.

Halálosan szerelmes legjobb barátom akiben egyébként ott van minden, amit keresek.. vicces, jószívű, értjük egymást, jó ember. De valami hiányzott mindig.