Mi volt a szituáció, amikor reménytelenül voltál szerelmes?

Egy baráti társaságban voltunk mindketten.

Az utolsó pillanatig nem tűnt reménytelennek, csak időközben kiderült hogy rajtam kívül szintén a baráti társaságból más is csapja neki a szelet.

És hát egész egyszerűen nem én lettem a befutó! :D

Külföldi diáklány, aki nyelvi szakkört tartott. 17 voltam, ő 20. Egy másik fiú tetszett neki, esélyem sem volt.

Előtte egy osztálytársnőmbe zúgtam bele, ő is egy másik fiúval jött össze. Jó 10 év múlva láttam a villamoson, két szép kisgyerekkel.

Főiskolán volt egy lány, nagyon tetszett, jó fej volt, én is tetszettem neki, de már komoly barátnőm volt akkor. Sokkal jobb anyagi körülmények között élt a lány, mint én, nem volt emiatt önbizalmam, különben összejöttem volna vele. Vele is találkoztam később, egy vállalkozása van, így még mindig egy másik kávéház, de azért annak idején megpróbálhattam volna.

Van egy alapbetegségem, ami alapból (-)os indítás egy szép nővel szemben (is), mint egy rondával szemben is. Egy tanfolyamon találkoztam vele, együtt oldottunk meg egy gyakszit, majd eltávolodtam tőle, pedig ő igényelte volna a vele való foglalkozást. Eltávolodtam tőle, mert: A, tanulni akartam, és nem csajozni; B, éreztem, hogy hiába is tepernék az irányába...

A viszonyunk jó volt, és jó ma is az: minimálisan beszélün egy platformon.