600km-ről nem tud hazajonni hozzám hogy találkozzunk, miért nem tudja megoldani ha valóban fontos vagyok neki? Ezt én nem hiszem el.

Hát.. a válaszaidat és gondolkodásodat látva én sem akarnék veled találkozni. :D

Komolyra fordíva a szót pedig:

1. Nem, nem könnyebb neki utazni. Mindkettőtöknek ugyanolyan nehéz, vagy könnyű. Ugyanazt az utat kell megtenni, csak neki először az egyik, utána a másik irányba. Neked meg fordítva.

2. Ez nem úgy megy, hogy nekem most dughatnékom van, és akkor egy napra otthagyom a munkát. Illetve lehet, de ha ezt eljátszom, nem biztos, hogy jövő hónapban is lesz munkám.

3. Egyszerűen hazudsz. Hiszen neked is van lehetőséged kimenni hozzá, de inkább csak ülsz egyhelyben, és hisztizel.

4. Azt is azért illene felfognod, hogy nem csak magát a nettó időt kell beleszámolnod. Igen, ha munka után autóba pattan, éjfélkor már ott is van nálad, 1-kor meg indulhat vissza. Aztán másnap meg jobb esetben csak használahatatlan lesz, rosszabb esetben még kárt, vagy balesetet is okoz a munkahelyén. Tudod, létezik olyan is, hogy felelősség. És nem mindenkinek áll abból a munkája, hogy a 8 órából hetet kávézik, meg beszéglet.

Egyébként 600 km tényleg nem lehetetlen táv. Volt már nekem 550 km-re barátnőm. Most is 450 km-re lakik a szerelmem. Nem leküzdhetetlen táv, majdnem mindenhétvégén tudunk találkozni. De mindketten tudjuk, hogy ez nem úgy működik, hogy gondolunk egyet, és menten találkozunk. Mindkettőnknek szabadnak kell lenni, hiszen sem én, sem ő nem teheti meg azt, hogy csak úgy otthagyja a munkahelyét egy-egy napra. A szabadság meg véges, és csak egy része felett rendelkezünk szabadon. Meg kell érteni, hogy az embernek vannak korlátai. Éretten kell hozzáállni. Nálunk ez megvan, és működik is a dolog. Nálatok ez nincs meg. Itt te játszod a követelőző, ámde elkényelmesedett, kényes kis hercegnőt, aki a kisujját se mozdítaná, és cseppnyi érettség sincs benne. Ezért nem fog nálatok működni.