Veget vessek a kapcsolatnak amiatt, mert neha iszik es felek hogy alkoholista lesz mint az apam? Nekem nem tetszik ez, hogy fogja magat es berug. Miert nem erti ezt meg?

Ha neked ez ennyire sarkalatos dolog, akkor miért nem így kerestél párt? Elég sokan vannak, akik egyáltalán nem isznak.

Ha ez havi 1 alkalomnál ritkább, én nem csinálnék belőle ügyet, de ez én vagyok. Viszont mivel téged ez ennyire zavar, és láthatóan nem tudtok kompromisszumot kötni, szakíts. Legközelebb pedig párválasztásnál tedd ezt előtérbe.

Az én apám is alkoholista. Pocsék gyerekkorom volt,volt hogy már 12 évesen ki akart rakni a házból. Jártak ki a rendőrök mert megverte anyut.

Ettől függetlenül el tudok következtetni ettől és nem szólok a páromnak ha iszik a barátokkal. Nálunk ez általában havonta vagy kéthavonta 1 alkalom. Az én párom nem agresszív ha iszik, mint a tied, mégjobban bújik. Igazából nem kell sokat innia 2 3 tömény és neki már beütött.

Én ugyanebben voltam/vagyok. Bár már 1 éve nem ivott. Ja igen, így kerestem párt hogy nálam kizáró ok az alkohol. 1-1 pohárka az is alkalmakkor okés. Évekig nem ivott, mindig mondogatta "á ő amugy utálja a piát". Szép lassan 10 év alatt pedig változtak a dolgok. Már nem tudott úgy elmenni egy csapatépítőre, céges bulira hogy ne mások hozzák haza, annyira részegre itta magát. Az az ember, aki előtte állította hogy megveti az alkoholt és hosszú évekig tényleg nem ivott. Akkor mégis hogy lehet ezt kiszűrni időben?

Belőlem a mély undort, rettegés, remegést váltja ki ha részeg embert látok. Szintén apám miatt, nekem ez a gyengepontom. Ráadásul nálunk van gyerek, így igazi anyatigrissé válok, ha kell. A kapcsolatunk egyébként ezen a pár alkalmon kívül teljesen harmónikus. Amikor részeg akkor ő sem az agresszív fajta, hanem "a hagyjál aludni akarok" féle. De én akkor se tudom tolerálni azt a részegséget hogy járni nem bír normálisan, meg haza se talál magától. Ez már az a szint amit nem vagyok hajlandó.

Ultimátumot kapott, zéró toleranciát. Most az van hogy el se akar már menni sehova, mert hogy inkább nem megy, nehogy baj legyen. Pedig azzal nincs gond, és szerintem pia nélkül is tudni kéne kikapcsolódni. Az a baj hogy ez sokszor egy hajlam az emberekben, vagy nem tudja a saját határait, nem bír mértéket tartani. Egy ideig jól képesek leplezni, aztán elgyengülnek.

Szerintem nem alkoholista, csak téged nem vesz komolyan és le se szarja, hogy neked ez mennyire rossz érzés, hiszen ő is tudja, hogy ártalmatlan olyankor, csak nem fogja fel, hogy nem az a lényeg, hogy szándékkal nem bánt, hanem az hogy neked ez előhozza a traumát. Ez egyáltalán nem jobb annál mintha alkoholista lenne, szerintem ezt a két dolgot jelen esetben külön kell nézni, mert itt az a gond inkább, hogy téged nem tisztel. Lehet a hülye haverjai is rábeszélik az ivásra, de ő akkor is egy önálló egyén és mondhatna nemet, ha fontos vagy neki, de nem teszi.

Egy önző, téged semmibe vevő bunkó és én már emiatt kihajítanám, egy idő után ez nem csak a piálással lesz így, mással is ki fog akasztani.

#14

Nagyon sajnállak, és innen is kitartást kívánok. Szerintem az, hogy ő ennyit változott, nagyobb beszélgetés alapját kéne hogy képezze, ennek valami oka van.

Nekem is édesapám alkoholista, így bizonyos szinten túl nem tudom tolerálni ha a párom ittas, megértem a kérdezőt és a hasonló cipőben járó válaszolókat. A társadalom is ilyen egyébként, az ivás egyenlő a kikapcsolódással. Férfi baráti társaságban egymást spanolják, ha valaki nem akar annyit inni, kigyúnyolják. Főleg férfiaknál ez a stresszlevezetés közkedvelt formája. 1-1 baleset bárkivel előfordulhat, de a rendszeresen aljasra részegedés már komoly gond.

Nekem ezzel kapcsolatban nem voltak irreális elvárásaim, nem vártam hogy aki velem van, sose igyon. De ha ivott, akkor figyeltem hogy azt hogyan teszi. Mennyit iszik és a viselkedése hogy változik. Van, akinek egyből elkezd összeakadni a nyelve, és nagyon gyorsan eljut a járásképtelen fázisba, mert annyira nem bírja. Az ilyen férfiakkal szerintem nekünk nem érdemes kezdeni, mert minket mindig fog már az első pohár is zavarni, őt meg tönkretesszük az állandó b*szogatással. Aki viszont tud mértéket tartani baráti iszogatásnál is, és megállni ott, ahol még tudja, merre van arccal, nem bukdácsol stb, őt nyugodtan el lehet majd később is engedni, mert a legnagyobb nyomás alatt is tudja, meddig menjen - tőlem függetlenül is! És ez szerintem nagyon fontos. Mert ha valaki csak és kizárólag miattam akar így viselkedni, az nem lesz hosszútávon tartható. Ha benne nincs meg rá az igény, akkor előbb vagy utóbb ettől el fog térni, aztán másnap jöhet a szabadkozás és megbánás, ami stresszt generál benne, és valószínűleg legközelebb ismét egy nagyobb volumenű ivással akarja majd levezetni. Úgyhogy nekünk vagy a teljesen absztinens férfiak valók (viszont ők teljesen jogosan általában azt is elvárják hogy te se igyál egy kortyot se), vagy azok akik alapból akarják tartani a mértéket, ismerik kellőképpen önmagukat, hogy mit bírnak és mit nem.

Teljesen átérzem amiről beszélsz. Sajnos vagy nem ezt az tudja leginkább akinek ilyen volt a szülője ahogy nekem is. Az én férjem nagy ritkán ugyan de elment a barátokkal és ivott és ugyanígy éreztem magam. Nem tudtam lazán kezelni és viccesnek tartani sem. Viszont! Ami fontos hogy attól még hogy valaki ritkán iszik társaságban az nem jelenti azt hogy ő már alkoholista. De annak akinek ilyen élményei vannak mást lát bele, Így tudatosan próbáltam ezt kezelni.

Viszont a te esetedben ha ez nagyon sűrű lenne akkor nem tudnám elviselni én sem.

Az a baj mindenki tudja az ilyen nem változik. És igen lehet hogy nem lesz alkoholista a párod de azért az nagyon fontos hogy neked ez így nem jó.

Semmi baj nincsen azzal, hogyha az ember időnként kikapcsolódik, néha a barátom is túltolja a dolgot, és?

Csakhogy nekem nincsenek félelmeim emiatt, mert tudom, hogy viccesre és kívánósra issza magát (jaj nekem :)), nem pedig agresszívre.

És igazán berúgni... hát maximum évi 3-4x szokott.

Engedd el, és keress antialkoholista pasit.

Ott van benned ez a traumatikus élmény, a párod pedig előhozza belőled minden egyes alkalommal, mikor részegen tér haza.

Mióta van így, hogy a párod iszik? Eleinte is így volt? Mert ha eleinte is így volt és csak most szólsz neki, akkor kicsit furán veszi magát ki... Ha pedig nem így volt, hanem mindig is ilyen volt. Akkor tulajdonképpen miért gondolod, hogy megváltozna?

"Felek, remegek amikor elmegy a barataival hogy mikor jon haza, es hogy mennyire lesz reszeg"

Ha ezt elmondtad neki, hogy belőled ezt váltja ki ez a szituáció, és folytatja ennek ellenére, nem tudsz mit tenni. Te helyette nem hozhatsz döntést.

Nekem volt egyszer egy ilyen partner, akivel hasonló volt a szitu, legalábbis abban, hogy volt egy dolog, amit én nem szerettem. (dohányzás)

Az én esetemben magától felajánlotta, hogy leszokik, mivel nekem akart imponálni....

Aztán egy konfliktus után megéreztem rajta a cigi szagot. Tehát nem tudott leszokni, mert magától nem akarta, csak az én irántam érzett érzelmei késztették erre, mivel imponálni akart.

Összegezve a dolgot akkor lesz változás, hogyha valaki magától is akarja azt.

Ő nem akar változtatni, azért mondja, hogy nem fordul elő többet, mert nem akar elveszíteni, tehát félelemből mondja ezt. Szembesíted vele másnap, aztán "beijed", hogy elhagyod és így ígérget.

Mikor pedig ott az alkalom, hogy ihat, akkor azt válassza, mert erősebb a késztetés akkor.