"A só" című mese egyik tanulsága az, hogy egy jó férfi partner nem közömbös a barátnője/felesége családi ügyei iránt?

Gondolom ismert a mese, de akinek nem, annak röviden leírom:

Volt egy királyány, aki azt mondja az apjának, hogy "Úgy szeretlek téged, mint az emberek a sót". Erre a király megharagudott, és elűzte. Az erdőben aztán rátalált a lányra egy királyfi, aki magához vette és feleségül vette. Ahogy telt az idő, a királyfi azt vette észre, hogy a felesége szomorú, aki elmondta neki a történetét.

A királyfi erre elhatározta, hogy meghívja az öreg királyt ebédre, de szólt a szakácsnak, hogy ne tegyen az ételbe sót! (Így akarta rávezetni arra ezt az embert, hogy a lánya nem mondott semmi sértőt). Az öreg király csakugyan hiányolta a sót, és akkor történt meg az, hogy bevezették a lányt a terembe, és aztán kibékültek. Bár ha jól emlékszem, az öreg király is megbánta a döntését már korábban, és kerestette a lányt, de ez nem von le a Királyfi érdemeiből.