9 hónapja úszok a lila ködben, annyira szerelmes vagyok. Éjjel nappal ő a gondolatom. Baj van velem?

Amúgy egy kollégáról van szó. Soha nem voltam még ennyire szerelmes. Imádom a hangját, a stílusát, a nevetését, imádom ha mérges, ha álmos. Folyton a közelében akarok lenni. De már 9 hónapja masszívan beleköltözött a fejembe és ez már kezd nem jó lenni.

Reggel ő az első gondolatom, este ő az utolsó. Ha barátokkal vagyok rajta jár az eszem. Ha vezetek a belvárosban mániákusan nézem az autókat hátha látom valahol. Más várja a hétvégéket, én meg utálom őket mert akkor nem látom őt.

Ő is úgy viszonyul hozzám, hogy néha úgy veszem észre, hogy lehet én is tetszem neki. Sokszor megérint, bókol, különleges kapcsolat van köztünk. De valamiért nem akar lépni. És emiatt kezd már ez az egész szerelem átmenni fájdalmasba.

Félek, hogy hogyan fogom lereagálni, ha lesz valakije. Folyton vacilálok, hogy mit kéne tennem, kéne-e lépnem valamit. De nem tudnék elviselni egy visszautasítást. De ezt úgy képzeljétek el, hogy 9 hónapja töményen beleköltözött a fejembe, pont ezért mert mindenről ő jut eszembe.

Próbálok edzeni, de edzés közben is folyton nézem a telefonomat, hátha rám ír. Próbáltam új hobbit találni (saját készítésű dolgot csinálni) de már azon is azt veszem észre, hogy azon gondolkodom hogy neki is készítek ajándékot. A barátnőim idegeimre megyek már, mert mindennap el kell mesélnem, hogy mi történt Vele a munkahelyen.

Nagyon rossz ez az állapot de egyben jó is, mert jó érzés szerelmesnek lenni főleg belé, de úgy érzem kezdek bekattanni hogy ennyire a mindennapjaim részévé vált, a gondolataim részévé. Amúgy 30 éves vagyok, de soha nem voltam még így. Szerintetek beteges? De tudom ha kapcsolatban lennék biztos lenyugodnék valamennyire, de ez a folytonos cica"játék, flörtölés, hogy keresem a jeleket, hogy elképzelek vele szituációkat.. És mindennap 8 órában a közelében vagyok...