Távkapcsolatot ki hogy "éli túl"? Ritkán tudunk találkozni mivel nagyon sokat dolgozik. Reggel 7-este 7ig majdnem minden nap. Így keveset is tudunk beszélni, irogatni napközben is sajnos,sok a munkája napközben.

Nálunk most épp ennyire van "távkapcsolat".

Ami segít:

Csak most nyáron ilyen, mindjárt vége.

Érzem, hogy amikor csak tud, szám rám időt és az nagyon jó.

Folyamatosan érzem, hogy szeret, fontos neki a kapcsolatunk. Jól is működik.

Igyekszem elfoglalni magam, miközben ő sem ér rá.

Két lángos tészta között azért jó dolog, ha jelentkezik. Viszont te is tudod, hogy ilyen kevés személyes kontakt nem építi, hanem rombolja a kapcsolatot. Hosszú távon az együttélés lenne a megoldás, viszont ahhoz meg ismerkedni, randizni kéne. Amire jelenleg minimális lehetőségetek van.

Egy esetben menthető a helyzet :ha ő atom szerelmes beléd, te meg szép fokozatosan hozzá cuccolsz, avagy fordítva.

Abban az esetben rossz a helyzeted, ha ő esetleg heti egy randi mellett még talonban tart másokat elérhető közelségben, tehát a vasúti jegypénztárostól a biztosítási ügynökig neki bárki jöhet, akkor is, ha esetleg téged visz hamburgererezni, neked süt bélszínt, veled fürdőzik és veled hál. Emellett bármilyen levelet írhat bárkinek. Ilyen sajnos a mai világ...

Úgy "élem túl", hogy szeretem.

Lehet, hogy nem ideális az, hogy ennyire távol vagyunk egymástól, de sokkal kevésbé lenne ideális, ha nem lennénk együtt. ;-)

Nem tudom, ez nálatok mennyire állandó dolog, nálunk még biztos, hogy évekig így lesz. Találkozni van olyan hónap, amikor az eltérő munkabeosztás miatt nem is tudunk. (De olyan is van "cserébe", amikor meg 3 hétvégén is sikerül.) Ha ő is dolgozik, akkor csak korán reggel, munka előtt tudunk pár szót váltani, meg este, ha már hazaért. Ha ő szabad, és én dolgozok, akkor némileg jobb a helyzet, ilyen szempontból elég laza munkám van, vissza tudok neki írni.