Miért az kell nekünk,aki nem lehet a miénk?

Nem tudom, de érdekes, hogy velem ilyesmi még nem fordult elő.

Oké, olyan igen, hogy jaj, de vágyódtam olyan iránt, akinél nem volt esélyem. (De szerintem majdnem mindenki volt már reménytelenül szerelmes.) De olyan, hogy még azután, hogy valaki eldob, megaláz, utána iránta epekedjek? Kizárt.

Az meg végképp, hogy kapcsolatban legyek, és úgy kavarjak mással.

Eleve akkor jövök össze valakivel, ha legalább már kialakulóban vannak az érzelmek, és megvan a vonzalom. Így minimális az esélye annak, hogy közben másba szeressek bele. Ha meg mégis, akkor van bennem annyi gerinc, hogy szakítsak, és ne alázzam meg azt, aki viszont lehet, hogy teljes szívéből szeret.

mondjad el práodnak, hogy mit műveltél, máris hagyni fogja a szakítást

a másik fickó, aki kihasznált, ennyi volt. Az, hogy te szenvedsz miatta már csak a te bajod

"Miért az kell nekünk,aki nem lehet a miénk?"

Valószínűleg nagyon fiatal és éretlen vagy. Képtelen vagy felnőttként dönteni, ezért azt várod el, helyetted tegyék meg, amit sajnos jól tükröz, hogy képtelen vagy kilépni egy rossz kapcsolatból.

Miért alakult ki ez a helyzet? Mert képtelen vagy felelősen dönteni és csak sodródsz az árral.

Az ilyen nőktől kíméljen meg az ég...

A "szívnek nem lehet parancsolni", miközben az egy dolog, hogy párod, de CSALÁDOD is van banyek! Akkor minek alapítottál családot épp vele? És a szívnek? Te írod, hogy kb. xarba se néz és xarként is kezel a hapsi, vagyis biztos, hogy nem a lelkébe szerettél bele. Te nem a szívednek, hanem a résnek a lábad között nem tudsz megálljt parancsolni...

Kb. mintha én örök szerelemmel és családdal hitegetnék minden nőt, de ahogy meglátok egy másikat, amelyiknek 2 cm-rel nagyobb a melle, akkor már azt zsonganám körbe, "mert a faroknak nem lehet parancsolni".

Azt hittem, hogy ilyen ösztönlények csak az állatvilágban vannak.