A nagy szerelemért mint anyuka ti elhagynatok a 3 evves gyereketek ? Mármint olyan értelemben hogy hagynatok hogy apja és családja nevelje ti meg nagyon ritkán latnatok mert külföldre kéne költöznotok. Megeri a szerelemért ilyen áldozat?

Dehogy, ez elképzelhetetlen. Pedig még gyerekem sincs, szerelmem viszont van, aki most épp külföldön él. Szóval még érte se hagynám el a gyerekem, ha lenne😂

Mondjuk eleve nem kerülhetnék ilyen szituba. Eleve nem kezdek külföldön élő pasival, így aztán nagy szerelmem se lehet. Ha lenne gyerekem, ez hatványozottan igaz, pont az ilyenek elkerülése miatt. Ennyi esze az ismerősödnek is lehetett volna. A pasinak is joga van ragaszkodni a hazájához. Én nem tudok kimenni gyerekkel, akkor minek kezdenék bele ilyen kapcsolatba?🤷🏼‍♀️

Ha meg a pasi itt él,

és annyira nagy a szerelem, akkor nem költözik ki, de semmiképpen nem várhatja el, hogy dobjam miatta a gyerekem. Ha elvárja, akkor nem szeret.

Amúgy azt nem értem, miért furcsa nektek, hogy más, ha egy pasi lép le, mintha egy nő. Nem akarom a férfiakat védeni, de minden emellett szól. 1. Evolúció. Az ősember kolóniában élt. Az anya biztos volt, az apa meg valaki a törzsből. Ez azóta is mindenkiben megvan tudattalan, az anya a stabil személy, nem az apa. 2. A nő hasában fejlődik a gyermek, vele közös a vérkeringése, ezt később kint nem lehet pótolni, megváltoztathatatlan tény. Amikor a gyerek megszületik, egy ideig még egynek tekinti magát az anyjával. Soha nem az apjával. Ez is egy olyan dolog, ami az apának mindig hiányzik, az ő kapcsolatukban ilyen soha nincs. 3. Nem mindig, de még mindig gyakrabban tölti a gyerek az első 2-3 évet az anyjával, mint az apjával, természetes, hogy hozzá kötődik jobban. Az első 2 év meghatározó.

Volt egyébként egy pszichológia kísérlet is. Ha az anya "eltűnik" egy hétre, a gyerek olyan szerepjátékok az játszik, amit náluk az anya szokott. Pl.vasal/főz stb.(Nem "női feladatokat". Ha pl.a családban csak anya vezet, akkor azt is.) Ha az apa tűnik el egy hétre, a gyerek AKKOR IS az anya szerepeit játsza, nem az apáét! Tök mindegy, hogy a gyerek amúgy fiú, vagy lány.

Szóval, akik ugyanúgy tekintenek az anya, meg az apa távozására, tulajdonképpen a természet törvényeivel mennek szembe. NEM ugyanaz!

Az ilyen esetek a szabados, a házassági elköteleződéstől sokszor mentes, szexualitás következményei.

Ahol az én boldogságom keresése a felelősség elhárításával valósul meg.

Felmerülő kérdések:

Kiben bízhatok?

Ki bízhat bennem?

Merjek elköteleződni?

De ha nem köteleződöm el felelősséggel, nem leszek magányos?

Azt teszem ami jól esik, de van akire számíthatok ha nehézségem, problémám van?

A szeretet áldozattal jár.

#26! Levezettem, hogy nem egy kutya. Ha a fejed tetejére állsz, akkor is sokkal erősebb kötődés lesz azzal, akivel X ideig konkrétan egy voltál, mint amikor nem. Ez pedig csak az anyával volt így, az apával nem. Ez tény. Azt pedig a kötődés mértéke határozza meg, hogy mennyire lesz nagy a kár. Ha elköltözöl a párodtól, nyilván jobban meg fogja viselni, mint a szomszédot, pedig mindkettő életéből egyformán eltűnsz. Nem egyforma a kötődés mértéke ugyanis.

#23