Az esküvőjén jöttem rá, hogy több nekem barátnál?

28/N vagyok, van egy fiú barátom, akivel 7 éve vagyok jóban, számíthatunk egymásra mindig barátokként. Sosem volt köztünk több. Mikor megismerkedtünk, én többet akartam, de nem lépett, én pár hónap múlva összejöttem mással, és mikor ő ezt még nem tudta, akkor derült ki, hogy ő is kapcsolatot akarna velem, legalábbis szinte egyértelműen utalt rá, de mondtam hogy késő. Onnantól kezdve barát zóna, neki is lett párja, de legjobb barátok vagyunk, sok programunk van négyesben. A 7 év alatt nagyon ritkán merült fel bennem a gondolat egy-egy buli alkalmával, hogy "hú, még mindig milyen vonzó", "mennyire hasonlítunk, annyira összepasszolnánk"...de mióta párunk van, soha nem beszéltünk többről mint ami belefér a barátságunkba, nem volt egymás felé olyan megnyilvánulásunk semmi. Mégis tudom, ha szinglik lennénk, tuti megpróbálnánk egymással. Fontos nekem. Őszintén örültem, mikor eljegyezte a barátnőjét, ráadásul direkt úgy intézte, hogy én is legyek ott a lánykérésen. Aztán jött a pofon, az esküvőjük! Mikor zajlott a szertartás, én végig arra gondoltam, milyen lett volna vele az életem... milyen fantasztikus férfi, és mennyire hasonlítunk, olyan érzésem volt mintha nekünk együtt kellene lennünk, sokkal jobban passzol hozzám a személyisége mint a barátnőjéhez. Próbáltam elhessegetni ezeket a gondolatokat, de aztán a lagzin is végig ez járt a fejemben, és mikor velem táncolt (elég sokat), éreztem a szikrát, úgy táncoltunk mint még soha. A közös táncok után láttam, hogy gyakran engem néz a távolból is. Nagyon furcsa volt ez az egész helyzet. Az esküvő óta nem is beszéltünk. Azt hittem, csillapodni fog ez az "annyira jók lehettünk volna együtt" érzés, de nem... Miért érzem ezt? Ugye nem csesztem el? Egyébként boldog életem van, az ő feleségét sem zavarja hogy jóban vagyunk, aranyos rendes nő, nagyon sok közös programot csinálunk. Nem akarok így érezni, de félek hogy ez most annyira megbolygatta az érzéseimet, nem fogok tudni a barátja lenni.