A másik iránti szeretetünk végülis abban mutatkozik meg, hogy önzetlenül, minden pillanatban, minden áron, akár a saját "kárunkra" is boldoggá akarjuk tenni a másikat?

A normális szeretet az, amikor megteszel a parodnak/párodert olyan dolgokat, amiket szeretne, de a saját határaidat és vágyaidat figyelemben tartva.

Nem. Eleve csak boldog, kiegyenselyúzott ember mellett boldognak lenni. Ha te magadat "beáldozod" és "szenvedsz", a másik sem lesz boldog.

Nagyon nem. Az ember csak a saját szükségleteivel foglalkozik. Mivel társas lények vagyunk, ezért rengeteg társas szükségletünk van. Így az önzőségünk sokszor hathat jótékonykodásnak. Valójában nem az... tehát nem anyagi oldalon kell megfogni a dolgot, hanem érzelmin. Te adsz valamit annak a reményében, hogy fogsz kapni... így megy ez. Aztán hogy mit kapsz, az majd később derül ki.