Mi a bajom? Szemét ember vagyok?

Volt egy férfi aki évek óta tetszett, arról álmodoztam hogy együtt leszünk, de sose nyitott felém és csak még jobban vágytam rá . Amikor mással volt felemésztett a düh és simán megvertem volna ( gondolatban persze) azt akivel együtt volt. Aztán valahogy sikerült közel kerülnünk egymáshoz és az a pár hét nagyon izgalmas volt. Soha nem váltott ki belőlem senki ilyen intenzív érzéseket . Folyamatosan éreztem az illatát, alig vártam hogy megcsokoljon , hogy írjon és beszéljünk . Én voltam a legboldogabb ember a világon, hogy sikerült őt megszerezni. Aztán valahogy kiabrandultam az egészből és azt érzem nem ő lenne az igazi és feleslegesen pazarlom az időt . Úgy érzem találnék olyat aki jobb lenne hozzam. Mégse tudom elengedni . Hozza kell tennem évek óta nincs parkapcsolatom egy csalódás miatt, idom se volt kedvem se . Hiányzik , jó vele de fejben nem tudok elkotelezodni, ő pedig szeret engem már . Az összes kapcsolatom egy szenvedés volt főleg miattam, mert sose tudtam eldönteni hogy az illetovel akarok e lenni vagy sem és ezzel megbántottam mindenkit. Közben hallom , hogy ki mennyire boldog és szerelmes évek után is és úgy érzem ha tovább talalkozgatok vele bevsapom magamat is meg öt is . Közben meg vele akarok lenni. Azt se tudom mit kellene éreznem . Pont abban a korban vagyok, hogy lassan gyereket kellene szulnom és felek minden döntéstől hogy mire pazarlom az idom de közben attól hogy addig válogatok és keresem a nem létező igazit hogy egyedül maradok. Nem akarok neki se rosszat és magamnak se. A fejembe motoszkál valami, hogy ezt nem

Kellene erőltetni . Közben meg nagyon szeretek vele lenni . Osszezavarodtam . Mit tegyek ?