Akiknek később, úgy 25 körül lett először párkapcsolata, ti is azt érzitek hogy kimaradt valami a fiatalkorotokból?

Az emberben, bármit is csinál, mindig van egy "jó lett volna ha..." érzés. Ezen viszont felül kell kerekedni. Igen, lehet, hogy jó lett volna ha több kaland jut nekem, de ettől még a jelenlegi párom semmivel sem lesz kevesebb.

Ha nem fogsz tudni túllépni ezen az érzésen, el fogod veszíteni a barátnőd.

Illetve, mint önismereti dolog is jobb lenne ezen túltedd magad. Még ezer dolog lesz az életbe amit bánni fogsz, hogy nem tetted meg ott és akkor, de ha beleugrassz ebbe az ördögi körbe akkor nagyon megkeseredett leszel.

Mivel már jobbra fordult az életed ilyen téren, inkább örülnöd kéne.

Nem az számít, hogy meddig tart egy cél elérése, ha egyszer meglesz.

Amúgy meg, akik az átlagnál is korábban kezdik az "ismerkedést", náluk gyakrabban szokott előfordulni a "korai kiégés" jelensége.

Ezért is nehéz okosnak lenni a témában, hogy mikor is jöjjön el az "első"... :,D

32 évesen lett az első komoly kapcsolatom. Nem, nem érzem, hogy kimaradt valami előtte. Sőt, inkább örülök, hogy nem gyerekfejjel mentem bele a se veled-se nélküled kapcsolatokba.

Magányos meg nem voltam, voltak ismerősök, család, stb.

Nekem is van neha ilyen erzesem. Noha volt barátom de az az igazi diákszerelem soha nem volt az életemben amiket látok.

A legtöbb barátom már dolgozott, amikor en diák voltam, vagy egyéb okokbol sem voltunk "egyek" ugy mint pl diák a diákkal. Higy egyutt tanulnak, egyutt izgulnak vizsgákra, egyutt megy a nyári szunet, egyutt buliznak az osztalytarsakkal, mindenki ismer mindenkit, szinte egy a haveri kör is, stb.

Szoval néha elnézegetem mikor 2 tanulo együtt van, (sulistáska, jegyzetek náluk stb)hogy en nem kellettem pl osztalytarsaknak vagy evfolyamtársaknak sem más sulisoknak sem, hanem mindog valami "kivülálloval" vagy "külsőssel" jöttem össze, mert csak azok nyomultak rám, mig egy osztalytarsam a kezem is alig merte megfogni, meg komolytalanabbak is voltak.

Ez igy maradt fősulin is. Még ott is olyan barátom volt, aki dolgozik esetleg konnyu drogozik is es nem éppen olyan, aki tanul vizsgázik izzad mint én.

A barátaim körei voltak a köreim is. Azaz osztalytarsak csak pl arra voltak, hogy egyutt keszuljunk a vizsgákra, egymast segitsük meg ilyenek:( magánéletre meg semmi.

Néha agyalok még mindig azon hogy a saját közegemben miért nem volt soha barátom, nekem miért maradt ki a diákszerelem.

Igen lehet.

De pl ma munkahelyre sem megy a magánéletet bevinnem. Azaz munkahelyen is megmaradok a szakmai keretek es szakmai beszélgetesek közt csak.

El sem tudom képzelni azt, hogy akivel egyutt vergodunk egy projekten, azzal majd egyutt is bulizom. Mikor CSAK a projekt miatt van köztünk egyaltalan kommunikácio, az eletben meg elmennénk lehet egymas mellett is.

Ezen valahogy nem tudok tuljutni, az ismerettség alapja, hogy min alapszik a kaocsolatunk nálam az kapásbol off ha csak a munkán.