Szerintetek reménykedjek, vagy inkább próbáljam meg valahogy túltenni magam rajta? Előre is bocsi a bonyolult és szövevényes sztoriért.

Megismerkedtem egy sráccal, első pillanattól nagyon vonzódtunk egymáshoz. Idővel kiderült, hogy a 17éves barátnőjével most élik a tipikus tini se veled-se nélküled részét a kapcsolatuknak. Elméletileg ezt lezárták, ekkor én azt mondtam hogy oké, történjen meg, aminek meg kell. Nem feküdtünk le de azon kívül minden volt. Ez történt 1,5 hete. Pár napra rá lekerültek a közös képek a social mediából, egymás monogramjai az insta biokbol, stb… Azóta nem keresett semmilyen platformon. Munkánkból adódóan kétszer találkoztunk, köszönt, de gyakorlatilag ennyi volt. Tegnap viszont a lány szivecskézte az egyik új fényképét facebookon. 3hete még olyanokat mondott, hogy tervei vannak velem, aztán amióta “hagytam magam” azóta semmi. Női agyam azóta is rajta kattog. Szerintem ezek az opciók lehetnek: Egyrészt vagy nem élvezte velem a dolgokat(vagy rájött, hogy ruha nélkül ocsmányul nézek ki); vagy csak ennyire kellettem neki(ez fura lenne, hogy még csak egy rendes szex sem kell, de benne lehet a pakliban); a gyászidőszakát éli az előző kapcsolatának( meglepődnék ha a pasiknál is úgy működne mint a nőknél de nem lehetetlen); meg még egy csomó minden, mindegy is. Én 1,5 hete ezen kattogok, néha bőgök, néha szívem szerint berúgnék, hogy ne érezzem azt, amit érzek. Azt érzem, hogy soha többet nem fog keresni. Talán ha megérteném az indokot jobban el tudnám fogadni. De közben még mindig abban reménykedek, hogy keresni fog és happy end lesz, de közben azt is tudom, hogy nem lesz az. Hogyan tegyem túl magam rajta? Mi adtad ilyenkor megnyugvást? Esetleg keressem én? A srác 21, én 24.