Vajon meddig kísért még?

Egyébként a plátói szerelemnek semmi értelme.

Ha kölcsönös az érzés akkor már lehetne szerelemnek nevezni!

Na, hasonló volt velem is, látom férfiaknak is előfordul ez a beteges dolog.

Nekem az segített (szinten évek kellettek hozza sajnos..), hogy ahogy jobban megismertem, rájöttem végre, és végre a szívem is elkezdte követni az eszemet ebben, hogy ez a srác gáz és nem való hozzám. Nem ugyanazt keressük, nem ugyanott tartunk, o éretlen, gyerekes, én egy mélyebb kapcsolódást láttam benne. O nem tudom mit, de annyira már megismertem, hogy nem tudna lelkileg kielégíteni.

A vonzalom, szex, szenvedély, szerelem meg önmagában kevés lenne egy hosszútávú kapcsolathoz.

Ez utóbbi volt ebben az egészben az élet leckéje, amit megtanultam. Ha valami értelem volt, akkor ez.

A szerelem nem egyenlő az összetartozással.. És még a kölcsönösség is tök mindegy, ha a másikkal nem működne, mert toxikus/neurotikus/nárcisztikus/akarmi, ami ellehetleníti, hogy kettő között egy egészséges és harmonikus kapcsolat legyen.

Évek teltek el, de valamiféle vonzalmat, nem tudom mit, minek nevezzem, mai napig felszakítunk a másikban. Évek alatt volt hogy semmi nem volt, persze.

Már nem akarok tőle semmit a fentiek ismeretében, de iszonyú erős és intenzív volt, akármi is volt ez, és hasonlót még nem tapasztaltam. De jó volt ebből kilépni.

Ja egyébként azért marad meg, mert az elején projektalunk a másikra.

Kb tökéletesnek látjuk.

Mivel semmi nem történt, nem tudtad megismerni a valódi énjét, nem voltatok egyutt, így nem is tudod, hogy valójában hol is helyezkedik el attól a Képtől, amit kialakítottál róla magadban. Nem tudja összetörni.

Az agyunk meg annyira idiótán van programozva, hogy bármilyen nem beteljesült, vagy elszalasztott lehetőségnél mindig felértékeli azt a lehetőséget. Hiába tudjuk pl ésszel hogy jól döntöttünk, mégis ott lesz a kattogás belül, a mi lett volna ha..

Az ember így van programozva. Sokkal nagyobb tulajdonságot adunk az ilyen lehetőségeknek.

A megoldás talán az, hogy közel kell menni, meg kell ismerni a másikat elég jól ahhoz, hogy a szíved is tudja követni az eszed, és ne maradjon benned mi lett volna, ha érzés.. ha erre van lehetőség.