Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Néha azt gondolom, nincs szükségem rá. Ez normális? Többi lent
Lassan egy éve vagyok együtt a barátommal. Minden jól működik. Ő kedves, aranyos, figyelmes, szeretetre méltó. Nincs rá egy rossz szavam sem.
Mégis, vannak olyan pillanatok/ időszakok, amikor teljesen megváltozik róla a szemléletem. Nehezen tudom megfogalmazni, de olyan negatív érzések kerítenek hatalmába, amiknek hatására meggyőzöm magam, hogy nekem ő nem kell, nincs rá szükségem, és ezért rideg vagyok vele (üzenetben). Aztán találkozunk a hétvégén, és jórészt elmúlik minden ellenséges érzésem.
Nagyon fura egy dolog ez. Nem teljesen értem, de azt hiszem a saját hiányosságaimból/ rosszkedvemből fakadó érzéseimet vetítem ki rá, és úgymond ‘ellenségnek’ titulálom.
Ti is éreztetek már ilyet? Mivel tudnám ezt leküzdeni?
válasza:"kedves, aranyos, figyelmes, szeretetre méltó"
itt baszta el XD
válasza:Több találkozás :)
Amúgy az írásbeli kommunikáció is benne lehet, itt nem halljuk látjuk a másikat, mi olvassuk vele a hangsúlyokat és igen ekkor lehet az, hogy saját parákat, hangulatokat látunk bele.
válasza:El fogod veszíteni, ha nem tanulod meg helyén kezelni magad. A te hangulat ingadozásodban tűnik másnak ő.
Legrosszabb esetben majd a fájdalom fog jobb belátásra bírni amikor már túl késő. Gyakorold irányítani magad, parancsolj magadnak. Tudom, hogy szinte hülyeség nőtől ezt kérni, de talán mégis...
29/F
válasza:3
"Gyakorold irányítani magad, parancsolj magadnak."
Megette a fene, ha akarnunk kell a jót. Akkor valószínűleg nem ő az igazi jó nekünk, mást vagy többet akarunk.
válasza:Én változtatni akarok ezen a viselkedésemen, mert tudom hogy 1. nem egészséges és 2. nem indokolt. Szeretem a párom nagyon.
Ha van javaslatotok, mint például a 2-esnek, azt szívesen fogadnám.
válasza: válasza:gondolkozz el, miért érezhetsz így
nálam is voltak hasonlók. alapvetően "magányos farkas" természetű ember vagyok, igazából jól elvoltam egyedül is, és eléggé hozzászoktam, hogy az örömeimet egyedül élem meg, a gondjaimat egyedül oldom meg, stb.
nekem is olyankor léptek fel ilyen érzések, amikor nem voltunk együtt. pl. nehéz nap volt melóhelyemen, és azt vártam, de jó lesz végre otthon egyedül ezt meg azt csinálni. egyszerűen ahhoz szoktam hozzá, hogy ezzel vigasztalom magam. aztán persze hazaérve tök jó volt a párommal együtt lenni, de hosszabb idő volt, mire átálltak a gondolkodási sémáim.
válasza:További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!