Miért van igénye egy férfinak komoly kapcsolatra?

Beismerem hogy nem ez a dolgok legjobb megfogalmazása, mert könnyű olyasmit is beleolvasni amire egyáltalán nem akarok célozni, de szerintem te alsóbbrendűen gondolkozol.

Az emberi létnek megvannak a pszichológiai fokozatai: a legalsó fokozat az, amikor az illető egy az egyben önfenntartó módban van; csak az számít neki az életben, hogy legyen mit zabálni, ki tudja aludni magát, és b.asszon is néha. Az ösztönlénység megtestesitője az ilyen.

A következő fokozat az, ahol fontosak lesznek számára a külsőségek; az egész élete arról szól, hogy milyen kaját eszik, milyen nővel b.szik, milyen autója/órája/telefonja van, stb. Ezeknek az embereknek a materiális javak a minden; talán a legjobb példa erre az, akiknek a példaképei a tipikus gazdag pasik akik a jachton pezsgőznek luxusprostikkal. Szerintük ez a létezés netovábbja.

Van még egy fokozat,ahol képbe jön a tényleges intellektus; az ebbe tartozó embereknek igénye lesz a saját személyiségük formálására, és arra, hogy legyen egy megbecsült helyük a közösségükben. Fontos nekik a mély emberi kapcsolat a körülöttük lévőkkel. Igényük van a társas életre, mind a barátaikkal, mind a családjukkal, mind a társukkal, mert felismerik, hogy ez tesz minket első sorban emberré, nélküle pedig sosem lehetünk teljesek.

Az alapján hogy te még csak fel sem tudod fogni, hogy a párodnak nem az anyádnak kéne lennie, aki babusgat, hanem egyenlő társadnak, én valahova az első és a második fokozat közé tennélek.

Próbálj meg fejlődni emberileg, mert ha nem, akkor örökre üres, tartalmatlan életed lesz. Vagy ne - de legalább ne told rá másokra a hülyeséged...

"ott vannak a haverok, akik jobban ismerik a férfit, mint ahogyan a nő valaha is fogja"

Látszik, hogy neked sem volt még értelmes párkapcsolatod :D

Édesjóistenem...

Inkább élvezd kicsit az életet!

Tudod, az embernek szüksége van szeretetre, kikapcsolódásra, szórakozásra, meg még annyi minden másra a puszta létezésen kívül. Sőt, nagyban ez adja az élet lényegét, és nem az, hogy képes vagy vegetálni.

A gondolkodásod meg megüti azt a szintet, ami már az elmeorvosi kategória.

Vagányság, keményeség.

Úristenem kisfiam... te nagyon nagyon el vagy tévedve. Ennél már egy 4 éves is előrrébb tart.

Ezen nincs mit írjak...

Ha valaki egy ilyet ki mer írni magából, annak nincs mit magyarázni. Neked még növénynek kéne lenned, nem állatnak, főleg nem embernek.

Én vagyok egy barátnő. És nem, nem vagyok az anyja. Nem is szeretném ezt a szerepet betölteni.

A társa vagyok. Más a szerelem, és más a szülői kapcsolat. Van, amit a szüleivel nem beszél meg, sem a haverjaival, csak velem. Hiába csak pár hónapja ismerjük egymást és a haverok régebbről barátok. Nekem is van barátnőm, akivel szinte mindent megbeszélek, de a mindennapjaimat nem velük töltöm, hanem a szerelmemmel. Együtt kelünk reggel, együtt isszuk a kávét, boldogan.

Nem mindenkinek van szüksége erre. Ők a szinglik.

Nem tudom, amikor majd megöregszenek és egyedül maradnak, mert lehet addigra már a haverok rég nincsenek meg, mert családot alapítottak, és nem érnek rá, akkor mit fognak gondolni.

És ne hidd azt, hogy a haverok soha nem morzsolódnak le. Sajnos tapasztalatból mondom. 10 éves barátságok csak úgy huss, véget érnek. Átvágnak, becsapnak, és ennyi.