Más is rájött, hogy soha senki nem fogja szeretni?

Igen, én is mindig csak pótléknak vagyok jó maximum. Ez van.

Úgy gondolom, ahogy az #1-es írta. Eddig nem volt szerencsém. Pedig elmúltam 35...

Pacsi, pont most verődtem ismételten pofára, hogy beleéltem magam valamibe... :/ (F)

Hűha, 3 évig még el sem jutottam... Általában hetek alatt közlik, hogy képtelenek bármilyen érzést formálni irányomban, hiába nyújtok 110%-ot. De addig azért kapom a jeleket, igencsak félreérthetően elejtett mondatokat, fotókat. Nem hiszek abban, hogyha ez 30 évig nem változott, ezután bármikor fog. (5-ös voltam)

Nekem nem is a szeretet/szerelem, hanem a vonzalom része "fáj". Én nem fogok finomkodni: g*cironda nő vagyok, ez van. Nyilván teljes mértékben értem és megértem, hogy miért nem kíván senki, hogy miért csak legfeljebb jobb híján fanyalodna rám szökőévente valami siralmas alak. De attól még ez leírhatatlanul frusztrál. Látom, hogy szerelmet vagy vele összeillő párt találni sokaknak nehéz, tele van a világ pocsék kapcsolatokkal. De azért a legtöbb aktív korú embernek annyi csak összejön, ha igénye van rá, hogy jókat szexelhessen valakivel, akit kíván és aki őt is kívánja. Nem állítom, hogy alap, de nem is megugorhatatlan szint. Számomra viszont az, teljesen esélytelen. Miközben igényem lenne rá rendesen. És itt "hervadok" 31 évesen, meg így teltek a 20-as éveim is, amiknek elvileg a legszebbeknek kellett volna lenniük. Inkább már rá sem nézek nemcsak a férfiakra, en bloc az emberekre... Fáj látni, hogy nekem nem "jut", míg nekik igen vagy hogy vele is de jó lenne, meg a másikkal is, meg a harmadikkal is, ..., de álmodik a nyomor, mert én a legeslegaljával játszom csak egy ligában, pusztán azért, mert nőként volt merszem ocsmánynak születni.

Úgy megnézném azokat a nőket, akik magukat "g*cirondának", meg "ocsmánynak" titulálják. Én meg olyat nem láttam, hiába állította magáról. De eltorzult tükörkép annál több létezik, a fasza neveltetésnek és tinikori frusztrálódásnak köszönhetően...