Szívre vagy az észre kell hallgatni?

Ha már nem volt esze valakinek amikor olyan emberrel vállalt gyereket, akivel menthetetlen a kapcsolat, akkor legalább legyen esze később és ne maradjon benne. Ehhez nem kéne megvárni amíg újra "rátalál" a szerelem.

Nekem úgy maradtak együtt a szüleim anno. hogy nagyon szar volt a kapcsolatuk, de egyrész miattam sem akartak válni, másrészt anyám nagyon kiszolgáltatott helyzetbe került volna, szóval ez nem volt opció. Ha van lehetőség menekülni egy ilyen kapcsolatból, akkor viszont érdemes, a gyereknek is sokkal jobb ha nem állandó veszekedést lát.

Ha nagyjából oké és/vagy menthető a kapcsolat, megvan a hajlandóság mindkét fél részéről, akkor felesleges egy 3. miatt lelépni, az sem garantált, hogy jobban fog működni.

Mindkettőre kell hallgatni. Az elsőnél ha a nő kitart, lehet kiléphetett volna a gyerekeivel együtt.

A másodiknál igazából nem tudom mi volt a hiba, hisz nálunk legtöbbször az anya kapja a gyereket.

A megőrült oktatót megértem, valószínű nincs ezzel egyedül.

Én is hallgattam már az eszemre is és makacsul a szívemre is. Előbbinél talán elvesztettem egy nagy szerelmet, cserébe jó irányt vett az életem.

Egészen addig amég meg nem ismertem azt, akihez olyan nagyon ragaszkodtam, hiába dübörgött a fejemben hogy meneküljek. Pontosan a pár évvel előbbi miatt megfogadtam, hogy most nem hallgatok az eszemre. Ezzel végül kb az egész életemet tönkretettem, még a családomnak is ártottam. Es mivel innen még gyermek is született, fogalmam sincs mikor lesz vége, és hogyan. Mint ahogy arról sem, hogy ez mennyire lesz a későbbiekben hatással a most még kicsi gyerekre.

Szóval ezentúl első a szív, de az intő jeleket komolyan kell venni, van ami mellett nem szabad elmenni.

N

Egyik sem jó példa.

Az első esetnél az anya alárendelte magát a férj akaratának és hagyta magát zsarolni anélkül, hogy egyáltalán a gyerekei álláspontját megismerte volna.

A második esetnél a nő megcsalta a házastársát és a gyerekei végignézték, ahogy az apa szenved, hogy megbocsásson, de így is otthagyják. Nem is kéne csodálkoznia rajta, hogy semmibe veszik a gyerekei.

A legjobb megoldás, hogy az anya felnőttként gondolkodik és aszerint cselekszik. Mérlegeli a tettei pozitív és negatív hatását és meglépi azt, ami nemcsak neki, de a gyerekeinek is jó hosszútávon.

Aki a gyerekeit választja, az is a szívét választja.

Nyilván kell ahhoz egy normális szülőpár is, hogy egy ilyen sztorit jól lehessen megoldani. Ahol megy a gyerekkel zsarolás, ott nem lesz boldogság se így, se úgy.