Megtörtént-e már valakivel, hogy a plátói szerelme beteljesedhetett?

Igen, ez a baj a plátói kapcsolatokkal, hogy sosem az adott személybe szeretsz bele hanem a saját fantáziádba, amivel ugye nem érhet fel, ezért erre a legnagyobb gyógyír a valóság lenne.

Persze erre nincs mód sok esetben, mert ha nem közelítjük meg, nem is ismerjük meg igazán.

De ahogy mondtad is, ha már most tudod, hogy sarkalatos dolgokban nem értenétek egyet, az már elég ahhoz hogy lásd, ez csak fantázia, és mindenképp szétoszlana a köd ha egyszer beteljesülne a vágyad.

Visszatérve a kérdésre, szinte csak plátói beteljesült szerelmeim voltak. Ezek minden esetben csak a külső vonzalmon alapultak, mondanom sem kell, gyorsan leszálltam a földre amint elkezdtek beszélni hozzám. :D

Attól függ mit értünk plátói alatt.

Ismersz valakit, csak épp nem tud összejönni a dolog (mindegy miért), vagy nem is ismered (max futólag)?

A másik hogy sok ember magát sem ismeri.

Velem ugyan ilyen nem volt, de volt olyan (plátói?) akit elég jól ismertem, tudtam hogy mik lennének a nehézségek, a vitaforrások. De ez sem tántorított el. És a mai napig azt gondolom, baromira jól működnénk együtt. Talán nem örökre. De emberileg összeillünk és ez nem a túlidealizálás, hanem tény.

De persze, mindenki idealizál valamilyen szinten nyilván én is.