Ha elfogadjuk azt az állítást, hogy számos nő 30 felett már nem néz ki jól, lehetséges, hogy az jelzés egy súlyos dologra?

Anyum 25 volt, mikor tesóm született, 40, mikor én. Mindketten makk egészségesek vagyunk, csak tesóm nem volt nevelve, mert a házépítésre koncentráltak meg a családi vállalkozásra és a műhelyasztal alatt játszva nőtt fel. Aztán egy idő után apám mindenre befogta és 18 évesen amint lehetett, lelépett, hogy ne legyen csicskás.

Rám jobban figyeltek, nagyon sokat ültek velem és tanultak, sokat kirándultunk, utaztunk, anyukám is jobban tudott az anyaszerepre figyelni.

Lehet elméleteket gyártani arra, hogy miért vittem sokkal többre, mint a testvérem, miért szereztem vele ellentétben végzettséget, ráadásul elég jó végzettségeket (mindkettőnknek állták volna a szüleink a jogsit, nyelvvizsgát és egy szakmát/diplomát úgy, hogy csak a tanulásra figyelhessünk). Sajnos emiatt kiskedvenc is lettem a családban, pedig nem akartam őt lenyomni, sem kiszorítani. De szegény csapong, a párkapcsolataiban, a munkájában (többnyire életművészkedik) és az egész életében.

Én nem bánom, hogy anyukám idősen tervezett be. Mai napig él és aktív, nem volt probléma az, hogy késői gyerek vagyok. Többet figyelt rám, mint amit látok a fiatal anyuka ismerőseimtől. De lehetséges, hogy ez csak egyedi eset. Meg ebben a képletben nem csak a kor van ott, hanem hogy sokkal jobb anyagi helyzetben voltak, mikor én voltam gyerek. Nyilván erre is idősebb korban képes az ember.