Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Már sose leszek szerelmes?
Középsulis koromban voltam utoljára szerelmes, de viszonzatlan volt, az azelőtti szerelem szintén így volt. Igazából nem volt még olyan szerelem, ami kölcsönös volt. Akit én szerettem, az nem szeretett, aki meg engem, azt meg én nem. Átlagos külsejű vagyok, viszont félénkebb típus voltam mindig is. Úgy értem, nem visszahúzódó, mert nagyon is társasági, csak a nők terén sose mertem időben lépni, kimondani az érzéseimet, tökösen közelíteni az olyan lányok felé, akik iránt éreztem valamit, amikor már közeledtem, késő volt, meg nem jól csináltam, nagyon bénának tűnhettem mindig is, tipikusan ilyen barát feeling kategóriába estem. Azok a lanyok, akikkel együtt voltam, ugye őket meg én nem szerettem, talán ezért nem is volt velük szemben ilyen problémám.
Az utolsó szerelem az annyira megviselt, hogy nehéz volt kiheverni, azóta más szemmel nèzek a nőkre. Ez már 10 éve kb, most 28 éves vagyok. Azóta nem voltam szerelmes, most már másképp nézek a nőkre, megvan a vonzalom, de valahogy szerelmet nem tudok érezni, ez normális? Így a huszas évem vége felé már családalapításon kellene gondolkodni, vagyis jó lenne nem 40 év felett gyereket válallni, de félek, hogy már nem fogom megtalálni a szerelmet, vagy nem tudom, hogy létezik-e ilyenkor már. Olyan lányok vannak, akikkel akár el tudnám képzelni, hogy gyereket nevelünk, együtt éljem vele az életem, de már valahogy nem olyan érzés, mint anno. Ez normális érzés szerintetek? Van, aki ilyenkor találja meg?
28/F
válasza:A szerelem nem csak úgy magától jön, ontos magad rendbe tenni, hogy készen állj rá, hogy ki tudjon alakulni.
Eléggé belekeseredtél a korábbi kudarcokba, ez kihat a mostani kapcsolataidra is. Érdemes lenne pszichológussal rendbe tenni a lélektani dolgokat, hogy minél hamarabb megszabadulhass a korábbi terhektől és szabadabban tudj új kapcsolatot kialakítani.
Minél tovább halogatod, annál később tudsz újra szerelembe esni és így akar késő is lehet majd.
Érdemes ezt az előadást megnézned, elég jól körüljárja a szerelem pszichológiáját:
válasza:Nem találtál olyan embert, akibe bele tudnál szeretni. Ez szerencse kérdése is igazából. :(
Természetesen akármilyen életkorban lehet szerelembe esni, de abban igaza van az elsőnek, hogy előbb fel kell dolgoznod a régi kudarcaidat, traumáidat.
Igazából azt már feldolgoztam, ha visszagondolok nincsenek negatív érzéseim azzal kapcsolatban, csak úgy érzem valamilyen szinten mégis kihatással van, ami akkor történt, a jelenre. Fura, meg ellentmondásos így leírva, hogy azt allítom, feldolgoztam, de mégis hatása van a jelenre, de azt már tényleg feldolgoztam, mert ha nem így lenne, a mai napig ellenérzésem lenne, ha visszagondolok, de igazából nincs.
Amit érzek: régebben hajlamosabb voltam a lányokra úgy nézni, különösen arra a néhányra, akibe szerelmes voltam, hogy gyakorlatilag rózsaszín ködben láttam mindent, ha esetleg totál bunkó volt valamelyik, akkor se láttam tisztán, csak a jót láttam bennük, meg azt, amiért szerettem őket. Ma már olyan, mintha racionálisan, érzelemmentesen szemlélnék minden nőt, és nem elég csak egy-egy tulajdonság, hogy egyáltalán komolyan érdekeljen. Nincsenek nagy elvárásaim, és a külső nálam semmit nem számít, ha a nő kétszínű, számító, kihasználna, tudom, nagyok az igényei, stb.
Igazából szexuálisan gyakorlatilag majdnem az összes típusú nőhöz vonzódok, külső terén nem nagyok az elvárásaim, itt csupán annyiban van meghúzva nálam a vonal, hogy ne legyen igénytelen, adjon magára minimális szinten, és akkor az alkata sem probléma.
Viszont érzelmileg valahogy egyikük se mozgat meg. Olyan, mintha már nem lenne meg bennem az az érzés, hogy képes legyek szerelmes lenni. Gyakorlatilag már azon is sokszor elgondolkozok, hogyha találnék egy nőt, aki komolyabbab vonzódik hozzám, vagy érez irántam valamit, akár vele is el tudnám képzelni az életem, ha amúgy belsőre is meg vannak benne azok a tulajsonságok, amik számomra fontosak, és jelenleg is van pár olyan, aki megfelelne ennek, és talán lehetne valami, de nem érzem azt, hogy valaha azt tudnám érezni, amit még anno éreztem.
Ahogy a kérdéseket olvastam itt, ez nem egyedi eset, legalabb 20 ilyen fel lett már téve korábban, szóval ennek tuti van valami pszichológiai magyarázata (mint amúgy mindennek). Viszont olyat is olvastam, hogy a szerelem az csak egy ilyen rózsaszín köd, ami tiniknél még van, később viszont ahogy csalódás éri az embert, meg ahogy felnőtté válik, megtapasztal dolgokat, megszűnik, és már nem úgy fog szeretni, mint régen. Nem tudom, ebben is lehet valami.
válasza:A linkelt videóban a pszichológus pontosan elmagyarázza, hogy működik. Egy kicsit több szakmai tudása és másokkal szerzett tapasztalata is van, mint a GYK-soknak. Talán meg kéne nézned.
Meg el kéne menned egy pszichológushoz beszélgetni vele, hogy segítsen megoldani a problémáidat. A kérdésedből egyértelműen látszik, hogy nem vagy kiegyensúlyozott, nem vagy rendben saját magaddal. Ez nem azt jelenti, hogy beteg vagy, nem feltétlenül azt jelenti, hogy nem zártál le minden korábbi kapcsolatot, de egyértelműen azt jelenti, hogy vannak az életedben olyan gondok, amikkel nem tudsz megbirkózni és ezek kihathatnak a párkapcsolataidra is. A legtöbb embernél nagyon sokat befolyásol az emberi és párkapcsolatai megélésében a pszichés hátterük, aminek jó része gyerekkorban, a többi meg az életük többi része során ért hatásokból és sérülésekből táplálkozik. Van, aki képes (ki többé, ki kevésbé) helyén kezelni, normális mederben tartani ezeket a dolgokat és nagyon sokan vannak, akik kevésbé, vagy egyáltalán nem képesek kezelni őket. Még nagyon okos és akár pszichológiában képzett emberek párkapcsolatait is képesek olyan dolgok akár teljesen tönkretenni, amikről fogalmuk sincs, amíg ők is fel nem tárják egy másik pszichológussal terápia keretében.
Az egyik híres pszichológus pl. előadsásokon szokott mesélni róla, hogy kis korában elveszítette az anyját és évtizedekkel később, komoly terápia után sikerült kiderítenie, hogy azért ment néhány év után tönkre az összes kapcsolata, mert egyszerűen az a minta rögzült az elméjében, hogy ugyanúgy elveszít pár év után minden nőt, mint az anyját is elveszítette. Emiatt minden kapcsolatában sikerült neki magának előidézni olyan helyzeteket, hogy vége legyen a kapcsolatnak. Nem direkt csinálta, nem is tudott róla, hogy így hat rá. De komoly munka kellett hozzá, hogy helyre tudják tenni és tovább tudjon lépni. Pedig ő már akkor elismert szakember volt, mikor erre a problémájára fény derült. Nem biztos, hogy te annyival jobban ismered magad és a saját működésed, mint ő, aki évekig tanult az elme működéséről, mégis szakemberre volt szüksége, hogy a saját problémáját felismerje...
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!