Leszek még valaha szerelmes és boldog? Jó ez így?

Sziasztok!

Nincs sok tapasztalatom.. egy közel 9 éves kapcsolat van most mögöttem amiből 6 év házasság volt.

Azóta lett új párom és ha őszinte akarok lenni, sok okom nincs panaszra. Amibíciózus, nagyon szeret engem, tervezi a közös jövőnket, támogat.... viszont az érzéseit nem mutatja ki. A kezem nem fogja meg az utcán, puszit se ad. Az az igazság, eddig burokban élt, én vagyok az első párja. Gyanítok némi asperger-t is nála mert az érzelmeket nem feltétlen érti. Viszont ilyen jószívű, intelligens, becsületes ember kevés van.. a baj az, hogy úgy élünk, mint a nyugdíjasok. Nagyon programra nem merek menni vele, mert nem érzi jól magát.. úgy érzem, a kezdeti láng mára kihúnyt, pedig csak hónapokról beszélünk... szeretnék családot, ahhoz kell egy tökéletes ember, aki tudom, hogy mellettünk lesz. Ő ilyen...

Másfelől, a mai világban nagyon nehéz ilyen párt találni.. hiányzik az élet, a pezsgés. (Nem vagyok nagy bulizós, de néha jól esne kimozdulni, kicsit a mókuskerékből kitörni)

Attól tartok, ha szakítok, kifutok az időből. Újra megismerkedni... hopp, eltelik egy év.. következővel szintén.. és ott leszek harminc x évesen, gyermektelenül.. viszont nem tudom, így jó ötlet-e. Ha vele vállalnám be, minden stabil lenne. (Magamban nem vagyok biztos, így nem tudom nyilván, jó ötlet-e)

Nem vagyok kapcsolatfüggő, azt az elmúlt időszakban megtanultam. Van saját egzisztenciám, dolgozom, szóval el lennék én egyedül is. Csak nagyon szeretnék családot lassan. Úgy érzem, kifutok az időből..

Leszek valaha boldog? Vagy szerelmes újra? Vagy ezek annyira nem is fontosak, csak kamaszkori emlékek, vágyak? Én őszintén tisztelem, becsülöm, lehet, nekem kellene mellette szelídülnöm kicsit....

Tapasztalatok érdekelnek.

Köszönöm, hogy elolvastad!

Mindenkinek szép napot!

29N