Mit éreznél, ha megtudnád, hogy sok évvel korábban gyávaságból nem vállalt fel szerelmed, nem azért, mert nem voltak érzései feléd ?

Semmit.

Az ilyen idiótaságok számomra kb. 25 éves korom körül kezdtek el érdektelenné válni.

Kettős érzéseket váltana ki belőlem.

Egyrészt szomorú lennék, hogy miért nem mondta el, hogy neki is voltak érzései irántam. Nem érteném, hogy miért nem bízott meg bennem annyira, hogy ezt őszintén el merje mondani?

Másrészt örülnék ha elmondaná és sok év után ezt lehetne tisztázni és megérteném, hogy mit miért tett!

DE! Ez csak abban az esetben állna fenn, ha nem haragban váltunk el egymástól és a mai napig jóban vagyunk!

Ellenkező esetben engem sem érdekelne, hogy mi volt régen.

Kíváncsi lennék, miért kellett volna különösebb bátorság ahhoz, hogy felvállaljon engem. Ki és miért tiltotta tőlem?

És nem, nem akarnék semmi folytatást. Ha igazán szeretett volna, akkor felvállalt volna.

Ez hogy kapcsolodik a jelenhez? A legfőbb kérdés az lenne, hogy érzek e még bármit is, illetve hogy miért mondja ezt most el? Érez még? Csak a lelkiismetete miatt? Vagy csak mert már ugyse számít?

Egyébként én is most, meglehetősen hosszú idő után tudtam meg, hogy a mindvégig (mostanáig is) viszonzatlannak hitt szerelmem valójában sosem volt viszonzatlan. És így elég felkavaró...

Más esetben max a vállamon rándítanék egyet.

Nem hiszem, hogy évekkel később különösebb érzéseket tudna ez kiváltani belőlem.

Ennyi idővel a történtek után már nem igazán lenne jelentősége ennek számomra.

Szeretek tisztán látni, még ha utólag is.

De max. annyit, hogy örülök, hogy semmi nem lett vele ha ilyen ember.

De milyen bátorság kell egy kapcsolat felvállalásához?