Ilyen szerelem csak egyszer van egy ember életében?

Dehogy, amikor csak szeretnéd, ha eldöntöd, hogy szerelmes szeretnél lenni, akkor a tested kifelé áramoltatja ezeket a rezgéseket, és előbb utóbb az e kiáramoltatott energia megfogja találni a hozzá párosuló rezgéseket.

Érdemes pozitiv töltetet adni ezeknek a folyamatoknak, mert ha őszintén áramoltatod ki amit szeretnél, és nem elvárásokkal teli, önös érdekből, akkor nagy lesz a valószínűsége, hogy örömben fogsz részesülni.Ha hiányból építkezel akkor annak nem sok jó lesz a következménye.

Akik otthon ülnek a négy fal között, és nem mozgulnak ki nekik is össze fog jönni, ha szeretnék, sőt sokkal jobban tudnak válogatni, mint ha egy közösségbe megy el és a kinézet alapján választ magának valakit, és esetleg a belső értékekkel már nincs összhang.

Mitől lesz vége ennek az általad idealizált szerelemnek, hát az illúzió amit köré gondoltál, mivel azokat a hiedelmeket te hoztad létre, te gondoltál ezt meg azt róla, egy egy közös hasonlóságtól idealizáltad és felépítettél köré egy illúzió fantom képet.

Amint elkezd ez az idealizált kép halványulni, egyre kevesebb figyelmet szentelsz neki, elvonod a figyelmet erről az idealizált képről, kitisztul a kép és meglátod a másik ember VALÓDI személyiségét. Nem a másik változott meg, hanem a te idealizált képed tisztul ki amivel a másikat felruháztad.

Egyszer tini koromban volt ilyen. 9 hónapig tartott. A szüleim zavarták el met utálták. Pedig ha ilyen pasija lenne a leendő lányomnak én csak örülnék.

A másik 6 hónapja volt.

A szex nem voltba legeslegjobb. De emberileg nagyon beleszerettem. Mindenben egyeztünk. Minden olyan magától érthetődő volt. Szakított velem mert az exe nagyon rommá tette lelkileg. Nem akarta hogy tényleg komolyra forduljon velünk a dolog.

Nem szoktam csöpögős és nyálas lenni, de azt hittem bele halok, olyan vígasztalhatatlannak éreztem magam.

Szerintem már nem lesz több ilyen. Egyre inkább azt hiszem, hogy ezt is csak én képzeltem be magamnak. Ő csak alkalmazkodott.