Voltatok már ilyen helyzetben?

Kicsit hosszú lesz, de leírom a történetet, hátha külső szemmel valaki tud segíteni értelmezni.

Megismertem egy lányt még tavasszal. Elkezdtünk randizni, én elég hamar odáig voltam érte, minden erőmmel azon voltam, hogy meghódítsam. Akkor ő elég rossz lelkiállapotban volt, pszichológushoz is járt, és habár megtörtént az első csók, közölte velem, hogy nem áll készen egy kapcsolatra. Nincs elköteleződés, ő nem tud hűséget vállalni még, és nem is várja el tőlem. Elég rosszul esett, de ekkor már nagyon szerelmes voltam belé, és nem érdekelt, vele akartam lenni. Szépen lassan haladtunk, elég sokáig csak pettingeltünk, mint a tinik (nem engedett többet), majd volt köztünk aktus is, viszont elég egyoldalúnak éreztem és érzem a szexuális életünket. Mintha nem érdekelné, hogy nekem hogy jó. De ez betudható annak is, hogy én vagyok neki az első.

Telt múlt az idő, és végül ő volt az, aki kimondta, hogy próbáljuk meg párkapcsolatként. Viszont én nem érzem azt, hogy ő szerelmes lenne. Már együtt vagyunk kb 2 hónapja, de nem merem kimondani azt, hogy "szeretlek", mert tudom, hogy nem mondaná vissza. Soha nem hallottam még tőle egy olyat sem, amivel tudatná, hogy jól érzi magát velem, vagy hogy hiányoznék neki. Olyan érzésem van, mintha elfogadna, mint párt, mert mindent meg tudok adni neki, de nem szerelmes.

Ez már kezd annyira fájni, hogy a szakításon gondolkodom. Voltatok már hasonló helyzetben? Mit tennétek?