Csak én érzem azt, hogy a szerelemhez k***a nagy szerencse kell?

Nem rossz a felvetés, de azért állapítsunk meg egy tényt. Alapvetően akkor leszel szerelmes valakibe, ha van köztetek érdemi kommunikáció és megismeritek egymást. Ahhoz, hogy megismerj valakit, ahhoz kell a másik fél nyitottsága is. Ha nem áll veled szóba, akkor annak fütyültek. (Az nem szerelem, hogy tetszik valaki és kedvesnek tűnik. Az édeskevés, az max testi vonzalom csírája)

Szóval amire te gondolsz, az az a része a dolgoknak, hogy miután megismertétek egymást, a másik mit szeretne. Kevés-e neki, amit nyújtasz úgymond vagy ő nem érez különösebb vonzalmat az ismerkedés ellenére vagy csak barátkozni akar stb. Na ehhez tényleg szerencse kell.

a szerelemhez nem szerencse kell

Ez nem azon múlik

Ergo vagy bejössz az illetőnek vagy nem

Interneten rengeteg oldalt találsz hogy miről ismered fel hogy bejössz neki

Ui:

Üdv 18/f

(Nem volt még barátnöm)

Igen. Jókor kell lenni jó helyen, hogy pont "azzal" az emberrel találkozz és alakuljon ki valami, ne pedig valaki mással, akivel majdnem jó, de hiába tesztek bele bármennyi energiát, valahogy sosem lesz az igazi vagy akivel egyenesen szar.

Rengeteget számít a szerencse. Lehetsz akármilyen, anélkül nem megy. Vagy fordítva: lehetsz akármilyen, annak ellenére is összejöhet, ha szerencséd van. Azok, akik boldog, harmonikus kapcsolatban élnek, sem feltétlenül jobbak vagy tudnak és tettek többet nálad... egyszerűen összejött nekik, te meg legfeljebb a nem hozzád illőkbe botlasz újra és újra.

(Az E/2 nem a kérdezőre vonatkozik, általánosan értendő.)