Mi ennek az oka? Szerelem vagy fellángolás?

#10 Tudom, hogy nem egyről a kettőre megy. De ez az egyedüli megoldás, amivel nem ragadsz bele viszonzatlan, önkínzó szerelmi bánatokba. Nem 100%-osan tudatalapúak az érzelmek, ez nyilvánvaló, de nagyon sokat számít, hogy mit gondolsz magadról, mint ember és arról, hogy mit és kit érdemelsz.

Aki tiszteli, szereti és nem utolsósorban ismeri önmagát, az idővel túl tud lépni viszonzatlan szerelmeken különösebb sérülés nélkül.

Ami még gáncsolhat, az az, hogy ha folyamatosan ismerkedsz másokkal, mielőtt túlléptél volna a viszonzatlan szerelmeden. Az meg tudja akasztani a folyamatot, akár évekig is.

#11 Értem az erveid es a logikát, de szerintem picit másról beszelunk. Az, hogy valaki szerelmes valakibe, ami nem viszonzott, még nem feltétlenül jelenti, hogy onkinzas.

Lehet ugy is szeretni távolról valakit, hogy elfogadjuk, nem lehet az életünk része. Tudasitjuk, hogy nem lehetünk egyutt/nem jó ha együtt vagyunk, ez a része annak, amit mondasz, hogy ismerjük es tiszteljük magunk. De, az érzés ettől még megmarad, a szeretet nem kapcsol ki, csak pl nem tesz ennek nevében hulyesegeket az illető - nem ir ra kéretlenül, nem zaklatja, nem nezegeti sóvárogva a kepeit stb.

Azt hiszem talan erre mondjak, hogy akit szeretunk, elengedunk :)

Kérdező, én is így vagyok. Senkivel nem voltam még így, de most igen. Már nem is tudom hányadik sokadik fellángoló hullámnál tartok.

Bár ez nem szerelem, nem tudnám megfogalmazni mi lehet. De tuti nem szerelem.

Nem ábrándozok róla, nem fantáziálgatok, de egyszerűen újra és újra újult erővel betör a gondolataimba.

Én is már nem egyszer azt hittem, hogy ok, szuper, kész, vége, túl vagyok rajta. Aztán egy idő után hopp, már megint itt volt.

És történhet bármi. Történik, nem történik, itt van, és mindig visszatér.

Én arra jutottam, hogy a be nem teljesedés miatt nem múlik, tér vissza folyton.

Legalábbis másra nem tudok gondolni.

13nak!

Erős kémia,vagyis brutál kémia részedről a másik felé,ami ha beteljesedne és más téren is okés lenne a kapcsolat,az lehetne egy nagy szerelem.

Jelen helyzetben is nevezhető szerelemnek,csak ez plátói.

13 vagyok.

Én is ezt tartom legvalószínűbbnek.

De szerelemről azért nem beszélnék, mert nem fantáziálgatok róla, nem szövögetek álmokat vele, nem ábrándozok róla...nem csinálok semmit, egyszerűen csak nem tudom elfelejteni, mindig vissza tér.

De már nagyon unom.

Nem tudom...hogy és mikor van egy ilyennek vége?? 😔

15nek!

Azért mert nem fantáziálsz róla,nem jelenti hogy nem vagy szerelmes.Az is pont elég hogy tudod,szeretnél a közelében lenni,vagy akár csak egy rövid időre látni őt.Feltételezem,ha viszonzott lenne és kapnál belőle testi valójában legalább egy kis darabot,akkor teljesen felforgatná a világod, valamint utána már a vele való ábrándozás is bekövetkezne.

Nem tudom, soha nem voltam még így. Ha valakire sokat gondoltam, nem tudtam elfelejteni, mindig tudtam milyen okból történik.

De hogy csak "itt lebeg az ürességben", fogalmam sincs mi ez.

-kapnál belőle testi valójában legalább egy kis darabot,-Megkapni... szerintem ez. Ha megkapnám, megkapnám amit akartam, akarok, akartam, lenyugodnék. Szerintem erről lehet szó. Ez maradt meg bennem egy ürességként.

15. vagyok

(persze ilyenkor az is előfordul amit írsz, hogy még jobban akarja az ember)

#13, #15

"Nem tudom...hogy és mikor van egy ilyennek vége??"

Nem lenne egyszerűbb beteljesíteni a dolgot?

Vagy az illető nem vevő rá?

Ahogy elnézem itt a válaszolók között is sokan vannak akik éreznek "valamit" egy másik ember iránt, de inkább kínlódnak évekig, minthogy a végére járnának a dolognak! Vagy inkább attól félnek hátha ki lesz mondva, hogy ebből soha nem lesz semmi?! Jobb inkább plátói szinten reménykedni életük végéig? Ezen már én is sokat gondolkodtam!

18!

Esetünkben végére van járva...

13, 15, 17