Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Van értelme elmondanom neki, hogy szeretem?
Másfél éve szakítottunk az egykori párommal. Mindennel együtt 3 éves kapcsolat áll mögöttünk, igazából egymás lelki társai voltunk. Tudjátok: amikor egymás mondatait fejezitek be, ugyanarra gondoltok, bármiről nyíltan és hosszasan tudtok beszélgetni, és amikor úgy érzitek, hogy olyan emberrel találkoztatok, mint amilyenek ti vagytok, csak az ellenkező nemben. Ezt ő is így látta, nemcsak én.
Sajnos az utolsó 2-3 hónapunk elég rosszul sikerült. Elhanyagolt, elhidegült tőlem, holott én próbáltam vele mindent megbeszélni, próbáltam az ő és az én szempontomból is a kompromisszumra törekedni. De ami majdnem három évig működött, az 2 hónapig nem. Az első mélyebb pontnál vége lett. Szakított velem, de aztán próbáltam még megoldani vele ezt az egészet, és néha ő is hajlandó volt rá, de bármilyen jól sikerültek a későbbi találkozóink, végül azt mondta, már nem érez úgy, ahogyan kellene. Azóta eltelt egy év. 10 hónapja egy szót sem beszéltünk.
Nemrég összejött egy 40 feletti, háromgyermekes férfival. A három gyermek összesen két nőtől van. Nekem pedig nagyon hiányzik a párom. Vele akarok lenni, és most, hogy már mással van, csak rosszabb ez az egész. Nincs étvágyam; van, hogy egy órán át eszem, mert csak rágom az ételt. Róla álmodom, rá gondolok egész nap. Bármi történik, nem tudom kiverni őt a fejemből! Azt mondták, hogy a munka, meg a hobbi majd segít, de nem! Akkor is rá gondolok végig, elég egy illat, egy dallam, vagy egy olyan mondat, ami emlékként szolgál, és már rögtön a fejemben van ő.
Vannak, akik azt mondják, mondjam el neki az érzéseim, vannak, akik azt mondják, hogy ne. Néha úgy érzem, nem lenne jó ötlet, mert egyrészt már semmi értelme nincs, és szerintem abba ugyanúgy beleroskadnék, ha azt látnám rajta, mennyire hidegen hagyják, amit érzek, és nem tudja viszonozni őket, holott egykoron mennyire tudta. Aztán néha pedig arra gondolok, hogy csak el kellene mondanom neki, hadd tudja, miként érzek iránta, hátha mégis számít valamit. De valahol legbelül érzem, hogy semmit. Meg amúgy is: nem akarok belerondítani a kapcsolatukba. Most milyen az, hogy ők együtt vannak, tőlem meg kapja az üzeneteket, hogy mennyire szeretem? Nem akarok kellemetlenséget nekik, nem akarok tiszteletlen sem lenni. Csak ne fájna ennyire!
Az lenne a kérdésem, hogy szerintetek van értelme neki elmondanom neki, vagy inkább hagyjam? Aki volt ilyen helyzetben, az leírná, ő hogy döntött, és aztán miként alakultak nála a továbbiak?
30/F
válasza:Nyaff-nyaff.
Növesszél már tököt barátom. Menj el egy prostihoz, utazz el egy hétre a hegyekbe és foglalkozz magaddal!
válasza:Ha valóban annyira álomszerű lett volna a kapcsolat, ahogyan azt itt bánatodban és gyászodban ideálizálod nekünk, akkor nincs elhidegülés 2-3 év után, de legalábbis van közös motiváció, lelkesedés a változásra, ha lassan is...
Ergo ezt egy picit túlmisztifikálod és ahelyett, hogy lépnél, gyógyulnál- inkább egy tökéletes zárványt csiszolsz egy kapcsolat emlékfoszlányaiból persze csak csupa jóból!)- ez így nagyon nem OK.
Ne mondd el neki, ő már régen túllépett ezen és nem is elegáns belerondítani az életébe most- ha valaha valóban a másik feled volt ilyen nyálasan túlidealizált módon, akkor pontosan tudod, mit reagálna, mit érezne erre... vagy mégsem? Akkor olvasd el elölről, amit írtam :)
...azt az erőt, időt, amit erre a sehová sem tartó ábrándozásra szórsz el az életedből- fordíthatnád a saját boldogságod, lelki békéd megtalálására, gyógyulásra is, nem?
(A NEM az NEM- egy év után, kapcsolat mellet meg depláne- elegánsan fogadd el és kérj segítséget mástól, ha egyedül nem megy)
Minden jót.
21:35!
Köszönöm szépen a válaszod! Eddig talán ez a leghasznosabb számomra, ennek ellenére a többségnek is egyből nyomtam a zöldet.
Írásod nagy részével egyetértek, viszont egy kis helyesbítést engedj meg:
„Ha valóban annyira álomszerű lett volna a kapcsolat, ahogyan azt itt bánatodban és gyászodban ideálizálod nekünk(...)”
Nemcsak bánatomban és gyászomban, hanem a boldogságom alatt is ilyennek tartottam a lánnyal való kapcsolatom, sőt! Még ő maga is hasonlóan mérte fel, mint én. Tehát ezt nemcsak a fájdalmam miatt írom, hanem azért, mert tényleg így éreztem/éreztük. Ennek ellenére a mondatod második felében tökre van abban igazság, hogy kellett volna legyen motiváció a változásra, ami a részéről már nemigen, vagy csak nagyon gyengén mutatkozott meg.
„Ne mondd el neki, ő már régen túllépett ezen és nem is elegáns belerondítani az életébe most- ha valaha valóban a másik feled volt ilyen nyálasan túlidealizált módon, akkor pontosan tudod, mit reagálna, mit érezne erre...”
Pont ezt pedzegettem a kérdésben, és ezért van bennem ez a nagy dilemma. Nem lehetek ilyen önző, hogy úgy irkáljak neki az érzéseimről, hogy közben ő már más mellett találta meg a boldogságát. Akármelyik utat választanám, rosszul érezném magam. Ha megírom neki az érzéseim, nagyon bántana, hogy egyrészt megalázom magam előtte, és még a kapcsolatába is úgymond „belecsúnyítok”. Viszont ha nem írok neki, akkor meg bennem maradnak azok a dolgok, amiket annyira, de annyira el szeretnék mondani neki.
Azért tettem fel a kérdést, mert kettősséget éreztem a vágyaimmal kapcsolatban. Ha írok, ha nem, mindenképpen nyerek és fájdalmat is okozok. Csak ha nem írok nekik, akkor legalább csak magamnak okozok...
válasza:Én azt tanácsolom, hogy éld meg "izomból" a fájdalmat. Add át magad neki, hadd törjön ki.
Aztán pedig gondolj arra, hogy akit te annyira szeretsz, az éppen rád sem hederítve egy háromgyerekes férfivel van.
Ui.: ha vigasztal a dolog, akkor legalább neked nem viszonozzák a dolgot és tiszta sor és csak emiatt kell szenvedned. Ha érdekel az én sztorim, írj privátban.
válasza:Ő szakított. Nem volt jó/elég neki. És már tovább ment.
"Most milyen az, hogy ők együtt vannak, tőlem meg kapja az üzeneteket, hogy mennyire szeretem?"
Na milyen lenne? Senkinek sem jó.
válasza: válasza:Szerintem teljesen másképp élted meg a kapcsolatot, mint a barátnőd. Lehetetlen, hogy valami 2,5 évig tökéletes, majd hirtelen 180 fokos fordulatot vesz.
Amíg együtt voltatok is voltak problémák, amelyekről vagy szólt vagy nem a barátnőd, mégsem oldódtak meg. Kapcsolat végén már kár teperni, amíg együtt voltatok volt lehetőséged mindent beletenni és szeretni.
Ő továbblépett, neked is ezt kellene, fogadd el a döntését és a következő kapcsolatodba fektess legalább annyi energiát, mint most az exedbe, így tudni fogod ha valami baj van a kapcsolattal és lesz lehetőséged IDŐBEN megjavítani.
válasza:Én biztos nem mondanám el.
Semmi értelme.
Szerinted mi változna?
Vegyük a legjobb esetet..
Visszajön hozzád.
Mennyi idő múlva kezdenél el kattogni a külön töltött időn?
Mennyire tudnál megbízni benne,hogy tényleg lezárta a másikkal?
És végül, mennyire lennének őszinte érzései feléd?
A 12-es jól megfogalmazta,csak a jó dolgokat akarod látni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!